Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)
Győrfi Péterné: Családom története
A dédnagyapám 1894 és 1897 között katona volt. A 39-es honvéd-gyalogezredben szolgált. Az első világháborúban harcolt a szerb és az olasz fronton és Albániában is. A harcokban kitüntette magát: megkapta a „Károly csapatkereszt"-et. Leszerelése és szerencsés hazatérése után elmesélte, hogy a Balkánon mennyire másképpen élnek az emberek, mint nálunk. A szerbekről azt mondta, hogy nagyon vérengzősek, kegyetlenek. (Bizony, ez a megfigyelés ma is érvényes.) Az albánoknál inkább az asszonyok dolgoztak, nem a férfiak. A nők a fejükön vitték a nagy kosarakban a fügét, a férfiak többnyire a földön üldögéltek. A nők arca le volt fátyolozva, úgy árulták terményeiket a piacon, csak a kezük árulkodott a korukról. 1918-ban, amikor az „őszirózsás forradalom" volt, a dédnagyapám már itthon volt és kinn lakott a tanyán a családjával. Az 1918-ban született Juliánná lányukat is ott nevelték eleinte. Juliánná, az én keresztanyám (aki ma is jó egészségnek és teljes szellemi frissességnek örvend) elmesélte, hogy 1919-ben is a tanyán laktak, amikor a románok betörtek Újvárosra és környékére. Dobi dédnagyapám úgy védte meg a tanyát, és az ott lévő értékeit, hogy volt egy rongyos kabátja, azt vette fel, amikor a „rekviráló" román katonák mentek be a bejárón. Azt mondta, hogy a gazda nem itt lakik, ő pedig csak majoros. A zsírt, szalonnát, egyéb ennivalót pedig a tanya mögött lévő, nagyra nőtt zabba mentették. Hogy a család meddig maradt a tanyán, azt keresztanyám sem tudja pontosan, de 1925 körül már Újvároson laktak, mert Ő ott kezdte meg az első osztályt a Bethlen u. 1. szám alatti szülői házból. Dobi István dédnagyapám igen köztiszteletben álló polgára volt Újvárosnak. Mint a református vallását megtartó és gyakorló férfit, presbiternek választották. A két világháború között, a '30-as évek előtt megalakult a Hangya-szövetkezet. Itt Ő igazgatósági tag volt és kilenc éven keresztül volt pénztárosa a szövetkezetnek. 20