Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

A vaslemez fénykép (Ferrotipia). A dédnagymamám, Posta Mária nevelőszüleivel: Posta Péterrel és Tóth Zsuzsánnával Posta Mária dédnagymamám első gyermekével, Máriával. Ő lett a mi nagymamánk - Nanuka. Dobi dédszüleim nagyon szerették, gondosan nevelték gyermekeiket. A paraszti világban akkor szokatlan gyöngédséggel, szeretettel gondoskodtak Róluk. Újvároson, a Bethlen u. 1. sz. alatt laktak, ezt a házat még a dédnagymamám örökölte a nevelőszüleitől. Hallottam, hogy az én nagymamám, az elsőszülött Mária étvágytalan, gyenge gyermek volt. A dédnagyapám egy gyermektől pénzért vett meg egy darab málét, mert a nagymamám azt megkívánta. A dédnagyapám oda volt az első világháborúban. Édesanyám azt mondja, hogy sokat emlegette Szerbiát. Nyilván ott is harcolt. Nem sebesült meg, szerencsésen hazajött. Fényképet is küldött. A fényképről két fáradt, megtört férfi néz ránk. A másik férfi egy katona bajtársa, nem tudom, hogy ki lehet. A kép hátulján gyönyörű szöveg. íme, így írtak majdnem 100 évvel ezelőtt szerető-tisztelő szavakat az otthon maradt kedvesnek: „Kedves feleségem, itten haza jöttünk egy atyafival, hogy nézzetek meg bennünket. Bár én is mehetnék, de nem így , hanem életben. Maradok igaz szeretettel, mint szerető férjed: Dobi István. Igaz lelkem, nem jól sikerült, de azért fogadd el, és úgy tekintsd, mintha jó volna." Dobi dédnagyapám Hangya-szövetkezeti üzletrészt is vásárolt. Ez az alapítványi üzletrész 1000 koronát ért. (Ez természetesen az eredeti üzletrész másolata.) 18