Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)
Szabó Jenőné: Portré szüléimről
Nem volt gyengéd apa, annak ellenére, hogy nagyon szeretett bennünket. Erős kézzel nevelte fiait, lányait, visszafeleselés nem létezett. Pólyásként csak az ágy fölé tartva fogott meg bennünket. Félt, hogy elejt vagy kárt tesz bennünk munkától durva kezével. Én, a legkisebb sem emlékszem simogató kezére, becéző szavára és mégis azt éreztük mellette, hogy nagynagy biztonságban vagyunk. Tisztelve szerettük. (2005 telén olvastam el Szabó Pál: Nyughatatlan élet című életrajzi regényét. Mintha az apám gyermek-, majd ifjúkora kelt volna életre ebben a könyvben. Pendelyes kisgyerek, majd kis kabátos, csizmás, kucsmás kiskamasz, nyalka fiatal legény nyomában jártam ezen az életúton. Úgy meghatódtam tőle.) Apám eszes, okos iskolás volt. Ennek ellenére csak második volt az iskolai sorban, mert a pap fia, az úri gyerek élvezte az elsőbbséget. Hat osztályt végzett jó eredménnyel. Ma is őrzöm az 1912-ben kiadott iskolai bizonyítványát. Az, hogy tovább tanuljon szóban sem jöhetett, várta a paraszti munka. Nagyapám nem számított szegénynek. A szegénységben is voltak megkülönböztetések: akinek pár hold földje, lova szekere és ősöktől örökölt nagy háza volt, az nem számított a falusi kasztban szegénynek. Igaz, gazdagnak sem. Apám dolgozott a kis gazdaságban, szabadidejében komázott néhány falubeli jó baráttal. Éjszakánként őrizték a lovakat a legelőn, hálóhelyük is a lovak mellett volt az istállóban. A nappalok kemény fizikai munkával teltek, ám az este és a vasárnap a szórakozásé volt. Még húsz év körüli szép szál legény fehér ingben, kiskabátban, priccses nadrágban, boksz csizmában. Kezében nádpálca. Értelmes, tiszta tekintettel néz a fényképezőgép lencséjébe egy régi-régi fotográfián. Szentpéterszegen Berettyóújfalu felől jövet jobbra az első házban született első gyermekként anyám. Anyai nagyapám a módosabb gazdák közé tartozott. Büszke is volt erre, felfelé barátkozott. Vadászni járt újfalusi urakkal. A vadászatot úri-muri követte: ivás, kártya. Nagyanyámnak, aki egyszerű családból származott tetszett-e ez az életmód? Aligha. ELEMI ISKOLAI VÉGBIZONYÍTVÁNY. _ rrfcrerM^ má!,£ « í* •'•/^M V jfaMi JMMfcí * Ab» • /í/ívi«.* 1^ 8»*»# íWMX Kkh** » timi »faüMf itfrfamí HM/mmâ*Â**— ivf*-* « • > ffrsctty rys Mat HUM .»*» Wi vj T « »«**. M JK». 132
