Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Pál István: „Engem az állandó munka éltetett"

hangulat, a jó kedélyállapot körültem mindenkor. Pedig, szinte havonta, ha másik munkára álltam mások voltak körültem. Sokan annyira ragaszkodtak hozzám, hogy a családtagok, a rokonság is, annyira igényelte a munkámat, hogy inkább rám vártak, hogy én építsem fel a házukat. Nagyon felkapott mester lettem. De 1980. január 29-én eljött a nyugdíjba vonulásomnak az ideje. Nem halasztottam, benyújtottam az igényemet. A magán iparos nem érhetett el magas nyugdíjat, hiába fizette a magas nyugdíjjárulékot. Nekem is háromezer egyszáz forint lett a nyugdíjam, hozzá a feleségem száznyolcvan forint járuléka. Kiváltottam a nyugdíjmelletti működési engedélyt, ami már nem jogosított új lakóházak építésére. De a Tanácstól is, azt a biztatást kaptam, „Csinálja csak Pista bácsi, tovább az új házakat, a nyugdíj mellett is. Nagy szükség van még továbbra is a Pista bácsi munkájára." Vállaltam is tovább az új családi házakat, míg majd a legutolsót 1992-ben építettem fel. Akkor már a hetvenharmadik életévemet tapostam. Újra kitértem a vonalról, melyen a magam életét vezettem. Jó családom van. Én meg most már az út végére érve, élem a magános életemet. Nem unom magam a könyveim birodalmában. A régi, jobb magyar filmeket is kazettára vettem és ha jobb órát akarok magamnak szerezni, azokból is lejátszhatok egyet. A lányomnak gondja van rám, de másképp ellátom magam. Unokái körében 90. születésnapján 128