Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)
Győrfi Péterné: Családom története
Azt is hallottam Zsúpos mamáméktól, hogy a dédnagyapa a fukarságig takarékos ember volt. Nem kevés pénz maradt a halála után a bankban a fiaira. A nagyapám is és a bátyja is 12-12 hold földet és több darab szőlőföldet örököltek a szülei halála után. Dédnagymamám, Dezső Sára 1909-ben halt meg, április 20-án. Dédnagyapám, Zsúpos Gábor 1910. február 13-án hunyt el. A dédnagyapám halálakor még volt két élő lánytestvére: Erzsébet és Mária. Ők férjezettek voltak-e, azt nem tudom. A dédnagyapám szülei: Zsúpos András és Tóth Zsuzsánna - apai ük-nagyszüleim. A Petőfi utcán lévő házat, ahol a nagyszüleim édesapámat is felnevelték két testvérével, 1872-ben vásárolták dédszüleim. Ennek a helyén építettek újat 1897-ben. Adómentességet kaptak az új házra: 1898. január 1-től 1905. december 31-ig. A dédszüleim - Zsúpos Gábor és Dezső Sára szomszédságban laktak Posta Mária anyai dédnagymamámmal és az Ő nevelőszüleivel. Zsúpos Lajos nagyapám és Posta Mária dédnagymamám is 1882-ben születtek. Együtt jártak iskolába is. Édesanyám mesélte, hogy Zsúpos Gábor dédnagyapámnak az egyháznál volt tisztsége (talán presbiter lehetett?). így hát az iskolában, amikor ott az egyház tisztségviselői látogatást tettek, a dédnagyapám előszeretettel leckéztette a gyermek Posta Mária dédnagymamámat a Bibliából (aminek Mária cseppet sem örült). Valamilyen rokonság is fűzte Őket össze, mert a dédnagymamám Zsúpos Gábort Zsúpos sógoromnak nevezte. Édesapám anyai nagyapja: Harangi Gáspár. így nekem Ő dédnagyapám. Harangi Gáspár 1849. január 15-én született és január 18-án keresztelték meg Balmazújvároson. Szülei: Harangi János és Tar Mária. Nekem tehát Ők az ük-nagyszüleim. Édesapám mindig úgy emlegette „Harangi nagyapámat", mint végtelenül jó, családszerető embert. Újvároson, a Petőfi utcában laktak. Édesapám az időnkénti (nem mindig következetes) szülői szigor elől Sanyi bátyjával Harangi nagyapához menekült. Ott jó búvóhelyet találtak. Mire hazamentek (1-2 nap múlva), elvonult a zivatar. A családban azt hallottam, hogy Harangi nagyapa anyagilag teljesen tönkrement. Elhatározta ugyanis, hogy a több helyen lévő földjeit eladja és egy helyen vesz az árából, hogy minden földje egy tagban legyen. Hogy ez mikor volt, nem tudom, de gondolom, hogy 1915-20 között. Ugyanis a földért járó pénzt elveszítette, mert az elértéktelenedett. A bankból kivett pénzből egy pár tyúkot lehetett venni. így lett oda a Harangi-örökség. A nagyapa azonban így is megélt. Disznóhízlalással foglalkozott. Ott tárolta a hűvös kamarában a vastag mangalica szalonnákat. A nagymamával (Király „idessel") megéltek belőle. Édesapám mesélte, hogy Harangi nagyapának gyönyörű hullámos haja volt, hosszú, olyan, mint Rákóczinak. Mivel nagymama beteg volt, nagyapa sütötte az édes málét. Ezt a gerendába rakta fel, onnan vett le egyet-egyet, amikor mentek az unokák. Édesapám szerint nagyon finom volt. Harangi nagyapa 82 éves volt, amikor meghalt. Kiment a disznóvásárba. Nagyon hideg szél fújt, megfázott és tüdőgyulladást kapott. 10
