Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)
XV. Egyedi remekek
XV. Egyedi remekek A tárgyalt korszak bútorremekeinek sorát kivételesnek mondható, mert csak egy-egy esetben előforduló három remekbe készült darab zárja le. Az első két bútor együttest képez: ifjú Kapros Sámuel 1804-ben készült rajzán láthatók, egy megnagyobbítható ebédlőasztal és támlásszék. (59. kép) A rajzon felül az ebédlőasztal felülnézetét ábrázolja. Alatta látható az asztal elölnézeti rajza. Ezalatt félig nyitott állapotban az asztal hosszmetszete látható, ettől balra az asztal oldalnézete és keresztmetszete - a lap alól lehajtható - íves kialakítású lábtámasszal. A legalsó ábra az asztal vízszintes felülnézeti metszetén mutatja be a lábak és a káva szerkezetét, valamint a felső fix lap alatti, közép-híddeszkától jobbra és balra kihúzható villás pótlapokat. A villás lécek kialakítása biztosítja, hogy kihúzás után a pótlapok egy síkba kerüljenek a fix asztallappal. Az asztallapok ívesen lekerekített sarkai a lapcsatlakozásnál vannak illesztve. Az ebédlőasztal négy lábát esztergált gömbön nyugvó körülfutó hevederek rögzítik. A koraklasszicista, egyenes lábformák lefelé keskenyednek, rajtuk fent a gótizáló ornamentikából ismert egymást metsző ívek 18. századvégi motívuma kapott helyet. A téglalap alakú asztallap és a hozzá két oldalról csatlakozó féllap nagyságú toldalékrész keretezett, mezőkre osztott furnérozású. Ennek a Debrecenben 1804ben készített étkezőasztalnak tárgyi megfelelőit a 18. század végéről ismerjük a magyar emlékanyagban. Ifjú Kapros Sámuel rajza azért is jelentős bútortörténeti dokumentum, mert egy lényegében ekkor már országszerte azonos asztaltípusnak biztos évszámhoz köthető példánya. 71 Ifjú Kapros Sámuelnek külsőségekben egyszerű, de műgonddal tervezett ebédlőasztalán a 18. század második felében - elsősorban az angol építészetben újra jelentőssé váló gótika kap valamelyes teret egyetlen ornamens, a gótizáló ív motívumában. Az angol bútorművészet közép-európai hatásának kérdését legutóbb Szabolcsi Hedvig vetette fel. 72 Szerinte a magyarországi közvetítésben nagy szerepe volt a Weimarban megjelenő Journal des Luxus und der Moden című folyóiratnak, amely 1787 óta jelent meg, és rendszeresen publikált gótizáló motívummal díszített kerti bútorokat, majd 1795től gótizáló díszítőelemű modern szobabútorokat. Erőteljesebb megfogalmazást kap ez a korai gótizáló stílus a Kapros elől-, oldal- és felülnézetben látható támlásszékének rajzán. E támlásszék formája hátul egyenes, elől enyhén hajlott lábaival, négyzetes ülőlapjával, gótizáló ívsorral díszített háttámlájával szintén tisztán kora klasszicista ízlést mutat. A támla közepére függőleges elrendezésben öt pálcatag került. A Franciaországban „chaise á l'anglaise" nevet viselő áttört, léces háttámlájú szék Debrecenben megjelenő változata az angol mintát utánozza. A támlát fent lezáró keretben gótizáló díszítést, áttört, egymást metsző gótikus ívek sorát helyezett a remekét lerajzoló ifj. Kapros Sámuel. Két év múlva 1806-ban a debreceni Ádám István szekrényrajzán is találkozunk ezzel a gótizáló ornamenssel. (32. kép) 71 Az ország másik végéről Schubert Károly kőszegi rajztanító 1804-ből való mintalapján - SZABOLCSI 1972. 98., 117., 233., 298. kép. - is ez a klasszicista típus szerepel, itt azonban az ebédlőasztal kihúzható oldallapjait csak villás konzolok tartják, egyéb alátámasztás nincs. (Kapros az alátámasztásra variációs megoldást is ad.) 72 SZABOLCSI 1972. 115-116.
