Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

XIV. Az írószekrények ábrázolása és szerkezete az 1805-1808 között készült remekrajzokon

XIV. Az írószekrények ábrázolása és szerkezete az 1805-1808 között készült remekrajzokon Czirják Ferenc 1805-ben készített remekrajzán (55. kép) az elölnézeti rajz jobb felén megjelenik a homlokzat látszati képe, bal felén pedig, „leemelve" az ajtólapot, - ún. homlokzati metszetként - az írószekrény felső részének beosztását ábrázolja, polcokkal, kosáríves rekeszekkel, egy középső nagyobb, oszlopocskákkal határolt, íves fülkével. A zárt kubusú írószekrény zárópárkányzatában is egy teljes szélességű fiók van. Szerepel a rajzon a bútor oldalnézete is. Itt a zárópárkányon korlát jelenik meg. Lehetséges, hogy ez berakott léc, mivel a zárt kubus hatását keltő írószekrényhez ez a megoldás jobban illenék. Czirják rajzán mellékmunkaként még egy asztalka is szerepel, melynek kerek lapja és háromlábú, középoszlopos tartószerkezete van. Sipos Mihály 1806-ban készített íróalmáriuma felső részében díszes belső osztást ábrázol. (56. kép) Itt fiókok fognak közre egy középső oszlopos-pilaszteres, boltíves, nyitott üreget, e fölött nyitott, kosáríves rekeszek sorakoznak. A hátfal tanúsága szerint, a bútor egy-korpuszú, ami homlokzatilag úgy van két részre osztva, hogy a felső és alsó részt egy teljes szélességű fiók választja el. Mind a felső, mind az alsó rész két-két ajtóval záródik. Ezek mellett lent vájatolt lizénák, fent kompozitfejezetű oszlopok helyezkednek el. Az oszlop és a pilaszter közös jellemző díszítőeleme a 19. század első évtizedéből való debreceni írószekrény remekrajzoknak. Egy újabb építészeti elemmel, áttört korláttal koronázott zárópárkánnyal - melyben egy fiók van -, találkozunk Sipos Mihály rajzán. A lábak itt is, mint a három másik rajzon, esztergált forgástestek. A két írószekrény típus - az ún. angol és a közép-európai - elemei keveredve is jelentkezhetnek. Csonka Mihály 1807-ben készült írószekrénye annyiban angolos, hogy felső része vízszintes lezáródású és kétajtós. (57. kép) Nehéz eldönteni, hogy üveg, esetleg tükör vagy furnérlemez van-e az ajtókban. Itt azonban még szerepel egy homorú íves, lehajtható írólappal ellátott középrész is, amely valamivel keskenyebb a háromfiókos komód szélességéhez képest. Szathmári Ferenc 1808-ból származó írószekrénye két egységből áll. (58. kép) Az alsó egység négyfiókos, itt a második és harmadik fiók magasságában fekete féloszlopok illeszkednek a komód széleihez. Az írószekrény felső része kevésbé mély. A bútor teljes szélességét elfoglaló fiókjának homlokzatán, három „alagutat" ábrázoló, rézsűs támfaljellegű, kváderköves, tusfestéses falszakasz mutatkozik. Ezen négy, feketeszínű féloszlop emelkedik, tagolva a felső egység homloknézetét, amelyben egy ajtóval záródó polcos üreget három-három fiók fog közre. Építészeti elem, áttört korlátszerű, feketeszínű golyókkal díszített rács ül a koronázó párkányon. Áttekintve a tíz írószekrény-remekrajzot, megfigyelhetjük a stílusfázisok egymásutánját és észrevehetjük ennek tükrében a szerkezetek és formák egyszerűsödését is. Az 1780 körül barokkos térgörbékkel induló rajzolás vonalai 1800 után kiegyenesednek, az írószekrényeket mértanias pontossággal vízszintesek és függőlegesek határolják. Ez egy, az empire-rei párhuzamos, a biedermeierhez még nem sorolható, proto-biedermeier stílus érvényre jutását mutatja Debrecenben,

70 és tükrözi a remekkészítésben bekövetkezett változásokat, ezzel együtt a bútorok kivitelezésének fokozatos egyszerűsödését is. Lényegében megfelelnek annak, amit Szabolcsi nyomán szerényebb, „nemzeti változatú" empire stílusként határoztunk meg. Meg kell állapítanunk, hogy a céh vezetőségének gondolkodásában a kétajtós szekrényről az írószekrényekre való remekváltás során jelentős változás tapasztalható. Míg a barokk ruhásszekrények remekdarabjainál évtizedeken keresztül az elfogadott stíluselemekhez való merev ragaszkodás tapasztalható, az újabb remekek stílus elemeinek megválogatásában a remekelőnek sokkal nagyobb szabadságot engedtek. Ennek következménye, hogy az addigi retardáló remekek helyét korszerű, az európai stílusfejlődéssel mindenben lépést tartó bútorok váltják fel. A 70 Georg Himmelheber egy tanulmányában hat 1800-1810 közötti írószekrényt elemezve kimutatta, hogy e bútorok már nem sorolhatók a XVI. Lajos stílus körébe, de még nem is felelnek meg az 1815 utáni biedermeier sajátosságainak. Szerinte nem is empire bútorok azonban, az empire hatalmas, pompázatos jegyeit sem hordozzák. Vele párhuzamosan készültek, egy polgári középréteg igényeit kielégítve, szűkebb, szerényebb otthonok, nem paloták számára. Himmelheber nem nevezi őket empire bútornak, hanem átmeneti, az empire által csak áttételesen befolyásolt stílushoz tartozónak tartja azokat. HIMMELHEBER 1991a. 114-124.