Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

XIII. Újabb mesterremek váltás. Az íróalmárium

51. kép. A Spáh-féle írókomód oldala. A harmadik, budapesti műkereskedésben felbukkant virágberakásos írókomódról (52. kép) kiderült, hogy az egykor Debrecenben ecsedi Csapó István tulajdona volt. Szerkezeti felépítése megegyezik a másik kettőével. Díszítettsége igen gazdag, sakktábla-intarzia díszíti a felső, vízszintes fedlapot is. A berakás motívumait itt is virágokból válogatta össze a debreceni mester, a keretelő díszek geometrikus elemekből tevődnek össze. Az alsó fiókok középrészét ellentétes állású, egy tövön széthajló három szegfű, a fiók-homloklap kisebb mezőit egy-egy szál tulipán, rózsa és nefelejcs díszítik. Egy-egy ilyen, de levelesebb rózsaág nő ki a lehajtható írólap két sarkából is, melynek közepén, kör alakú keretben, rózsaág és az alsó fiókokról ismert bimbós szegfű pompázik. (53. kép) Az írószekrény oldalfalainak felső része kissé szegényebb kivitelben de megegyezik a Spah-féle szekrényével. Alsó részének berakott díszét keretbe foglalva, különböző fákból, különböző méretű és elhelyezésű szabályosan váltakozó négyzetek adják. (54. kép) A nemességet nyert ecsedi Csapó család minket érdeklő ága Zemplén vármegyéből költözött Debrecenbe. A család egyes tagjai - mint a Debrecenbe jött nemesek közül igen sokan -, kereskedő pályára léptek, így pl. ecsedi Csapó Sámuel (1761-1803), aki a felesége, németújfalúi Simonffy Mária révén sógora volt Simonffy Sámuelnek. Az íróalmárium megrendelője Csapó Sámuel fivére, István volt. Második birtokosa, ecsedi Csapó Lajos (1804-1880), atyjától örökölte.