Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

X. Az utolsó almáriumok

Bónis János remekbekészített szekrényét tulajdonosa, özv. báró Bornemisza Gyuláné állította ki.

53 A kiállítási katalógusból megtudjuk, hogy a borításhoz diófát és „különböző fákat" használt a remekelő legény, hogy a pilaszterfők aranyozva voltak, és hogy az almárium magassága 195 cm volt. A szekrény származási helye és ideje a katalógus szerint „Erdély 18. század második fele." (A katalógus meghatározása azon alapulhatott, hogy a kiállító, özv. br. Bornemisza Gyuláné született gr. Bethlen Klára és elhunyt férje, valamint felmenőik Erdélyben éltek.) Mégis, a rajz és a fénykép összevetése alapján bizonyosra vehető, hogy a kiállított tárgy Bónis János remeke volt.

54 Ha a fényképen bemutatott almáriumot szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy Bónis János híven követte a kivitelnél rajzát, sőt finom részletekkel még gazdagította is az intarziát. A pilasztereken végighúzódó pikkelyezést finom pálcikagyöngysor szegélyezi, az ajtókon a négy fonatkeret cseppekkel hangsúlyozott, az oldalak hátfal menti szakaszán aranyozott fejezetű negyedpillért helyezett el, a szekrény öt pogácsalábon áll, a „széles tört párkány" architrávjában ovális gyűrűkből egymásba fűzött fonatdísz látható, a szekrény pilasztereinek talapzata geometrikus szalagberakású. Figyelemreméltó díszítmény az alsó szint horizontális mezőinek rácsmintája, mely a rajzhoz képest a kivitelezésben bonyolultabb megfogalmazást kapott: a rácsháló találkozási pontjaira helyezett hasábocska perspektivikus hatást kölcsönöz. Ennek a térhatást keltő rácsintarziának egy másik, nagyobb léptékű változata egy ebből az időszakból származó, debreceni készítésű alacsony íróalmáriumon (írókomódon) is megjelent, és nagy felületet díszít a debreceni Déri Múzeum tulajdonában lévő, 18. század végi, hitelesen debreceni készítésű emeletes írószekrényen is. (45. kép) Végül Ádám István 1806. május 10-én benyújtott remekrajzáról kell még szólnunk. (32. kép) Ez a rajzban fennmaradt utolsó debreceni almárium újszerűn hat. Elveszett a „frankfurti" szekrények nehézkes méltósága, a középső pilaszter karcsú ütközőléc lett, az alig tagolt lezáró párkányt áttört rács koronázza. A szekrényajtók négy mezőjében átlós csillagberakás található, bonyolultabb az alsó színt horizontális mezőinek rácsintarziája. A szekrény sarokpilasztereinek talapzatát egymást metsző gótikus ívek, a középső talapzatot és a lezáró párkányt alátámasztó konzolokat rombuszhálós szalagberakás ékíti. (Ez utóbbi díszíti a rajzon szereplő kisasztal káváját is.) Ádám István rajza az egyetlen, amelyen ábrázolja, hogy a szekrény szétszedhető elemeire (ékelés). 53 Az egykori tulajdonos leszármazottai nem adtak tájékoztatást a szekrény további sorsáról. 54 STERNEGG 1994. 257-259.