Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

V. Az almáriumos asztal, kisláda és ostábla az első remekrajzok szerint

V. Az almáriumos asztal, kisláda és ostábla az első remekrajzok szerint A debreceni asztalos céh 1752-ben egy 22 artikulusból álló új céhszabályzatot fogalmazott meg.

36 E céhszabályzat-fogalmazvány bizonyos részletező változtatásokkal a korábbi előírásokat rögzítette, de újat is hozott. Az egyik újítása a mesterremekről előzetesen készítendő kötelező remekrajz előírása volt. Az 1752-ből való céhszabály-tervezetnek III. Articulusa szerint: „Ha valamelly Mester legény, akár itt való, akár idegen légyen, az ezen Czéhbe a Mesterek közé akar állani, megkívántatik, hogy három Esztendei Vándorlóit Mester Legény légyen, [...] azután a Mesterség tanuló és Nemzetség leveleit a b. Czéhnek elő mutatni, elő mutatván tartozik ezen czéhben edgy Mester esztendőt szolgálni, [...] ezen Mester esztendőt eltöltvén tartozik letenni a gyűjtő pénzt, a Czéhet összegyűjteni, és beköszönvén magát be íratni [...] ez meg lévén tartozik a b. Czéh a remeknek formáját eleibe olvasni, mellyet ő osztán legelsőben papirosra kis formában tartozik lerajzolni és azt a b. Czéhnek bé mutatni, ha az osztán alkalmatosnak ítéltetik bocsássa a b. Czéh a Táblára való öreg rajzolásra, melly táblára való rajzolásnak éppen akkorának kell lenni, mint a valóságos fa munka lészen, ha ez a táblára való rajzolása is alkalmatosnak ítéltetik, tehát kénszeríttetik a b. Czéh az ollyan Leginyt a Remek csinálásra bocsátani, melly Remek állyon egyszínű alkalmatos tölgyfábul való Asztalból mellynek alól almárioma és a vánkosában nyolcz rejtek fiókjai legyenek, az Asztal feli pedig légyen rámában foglalt és annak semmi kulcsolása vagy szeggel való szegezése ne lássák, és egy singes ugyanollyan Tölgyfábul való ládábúl, mellynek is mind eleje, hátullya edgy aránt legyen, belől két rejtek fiókja a fedelén pedig papiros tartója a mint a formáját a b. Czéh eleibe adgya s ennek is semmi kulcsolása vagy szegezése ne lássék. [...] Azon remek munkára pedig engedtetik néki két holnap."

37 A debreceni asztaloscéhben a remekrajz készítését tehát 1752-től írták elő. Ettől az időponttól kezdve köteles volt a remeklést felvállaló asztaloslegény müvét előbb kis rajzban, majd pedig 1:1 léptékű „öreg", vagyis nagy rajzban bemutatni. Ennek az intézkedésnek köszönhetjük a debreceni Déri Múzeum tulajdonában lévő 1755-1865 közötti időszakból fennmaradt 124 darab páratlan értékű asztalos remekrajz elkészültét. Valamenynyi kis rajz, nagy rajzok - melyeket ma műhelyrajznak, deszkarajznak neveznénk - nem maradtak fenn. Mivel a 18. századból sem maradtak fenn nagy számban bútorok Debrecenben, a remekrajzoknak a debreceni bútorok művészettörténeti kutatása szempontjából okmányszerű értékük van. Gazdag képet adnak azon mesterremekekről, amelyeket egyébként egyáltalán nem ismernénk. Két esetben azonban 18. század végén készült és fennmaradt debreceni bútor azonosítását is lehetővé tették a lerajzolt remekkel.

38 A 17. századi debreceni bútoremlékek kutatása és az 1620-as ládás asztal vizsgálata szempontjából is fontos legkorábbi rajzokon ábrázolt bútor - a remekelés fődarabja - egy asztal, „almáriomos", vagyis szekrényes alsó résszel. A céhnek benyújtott fennmaradt remekrajzok alapján megállapítható, hogy Lovasi Mihály 1755-ben, Nagy János 1758-ban, Kapros Sámuel 1765-ben, Dalnoki (Dalnoki) Pál 1768-ban egy almáriumos asztalt egy singes ládával, Hevesi István 1781-ben egy ugyanilyen asztalt és ostáblát készített remekbe. (5-9. kép) 36 VARGA 1990. 105-106., 155-160. 37 VARGA 1990. 156. 38 STERNEGG 1994. 257-262.