Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

Függelék - I. Céhszokások

lat' (1802), „egy tutzet kést, egy tutzet czin kalánt, 13 tányért' őriztek (1808), (3e). Főleg ez volt az az alkalom, amikor lakomára költött a céh. Forrásaink a debreceni asztaloscéh vásárlásai, kiadásai között ilyen tételeket jegyeztek fel: „Erogatio avvagy Ki Menetel 1764. Számadáskor" kenyeret, bárányt, szalonnát, ecetet, salátát, fát, gyertyát vettek, bort hozattak. Ismét borsot, sáfránt, tormát, mézet, szerecsendiót, szegfűt vettek. „1773. Czéh Mester tételkori kötcség: két oldalt vettünk, két kenyérre, tehén húsért, Riskásáért, Sáfrányért, Borsért, Petreselyem tőért, Szekfűért, Gyertyáért, Sóért, Hagymáért, 4 ludért, 3 lud aprólékért, ismét egy ludért, 200 peretzért, borra 26 itzéért, fáért' fizettek, (2). 1776-ban: „Czéh Mester tételkor" költöttek „egy akó kenyérre, peretzre, fára, tejet, nádmézet, fa hajra, 5 lud minden aprólékostól, 3 pár galamb fira, 5 tyúkra, borsra, sáfrányra, sóra, egy hordó vízre, szekfü, szeretsendió virágra, tejfelre, tehén húsra, tormára, gyertyára, tojásra, citromra, lisztre", (2). Egy 1798. október 8-i bejegyzés szerint: ,A N. Czéh asztalára abrosznak 12 rőf gyolcsért fizettünk 4.08 Rhft' - a lakomákra utaló közvetett adat, (3e). Megjegyzendő, hogy a céhlakomákat Mária Terézia és II. József uralkodása alatt, az észlelt túlkapások miatt, a felsőbb hatóságok nem nézték jó szemmel, ez is oka lehet annak, hogy a lakomák írásbeli nyomai az 1770-es évek után a debreceni asztalos céhiratokban hiányoznak. Gazdálkodás A debreceni asztaloscéh, ládájában őrzött közös pénzével gazdálkodott. Kölcsönt adott ki kamatra, de vett is fel szintén kamatra. A városháza környékén „boltot" béreltek 1773-tól,

133 amelynek a bérleti díját az ott árusító asztalosok adták össze. 1775-ben és 1793-ban is, egy asztalosmesterre eső boltbér 64 dénár volt. 1795-ben a céh kifizet 12 forint „Bót bért", (3e). 1795. június 14-én: „Bótbért' fizettek 23-an". Ugyanígy, talán közös árubeszerzést takar a „N. Czéh Nyárfájának hazahozására" történt kiadás 1791. március 1-én, (3e). A céh jótékonysági kiadásai: szociális, közösségi célokra való adakozás, bajbajutott társak megsegítése,

134 pl. 1765: „Czéh Mester tételkor Ki Menetel [kiadás] csonkakezű prédikátornak és világtalan prédikátornak adtunk", (2). 1785. május 18-án: „Volt Kántor gyűlésünk meg vakult Asztalos Legény Szabó Jánosnak alamizsnába adtunk", (3e). 1802. július 24-én: „a Tűz által megkárosodott Debretzeni Asztalos Mestereknek fel segélésére adtunk 120.MF', (3e). 1808. október 15-én: „Komáromi Várba dolgozott beteg katonák számára Pokrótzra adtunk 10.Rf, (3e). Azután a református Nagytemplom építésével kapcsolatos hozzájárulás: 1811. október 25.: „Templom építése szükségre 30.- Rf; 1812. augusztus 3.: „A N. Reformat Templom fujtató építésére adtunk 80.- bankó Czéduláf, (3e). Végül a Református Kollégium senior diákjainak támogatása: 1777-ben Ormos András és Keki Mihály kapnak fejenként 1.20 rénesforintot, (2) - a fontosabb példák. 133 VARGA 1990. 109. 134 1752. XVI. Articulus: „Ha valaki a' Mesterek közül ollyan súlyos nyavalyába esnék, hogy magával elégtehetetlen, az ollyan mellé tartozzék a b. Czéh nappal edgy, éccaka pedig két vigyázókat a Mesterek közül rendelni, ha pedig ollyan szegény találna lenni, hogy magát nem táplálhatná, a Czéh jövedelméből eránta illendő proviziót is tenni, sőt ha halála történnék, eltakaríttatni is köteleztetik." VARGA 1990. 159.