Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)
Függelék - I. Céhszokások
Büntetések Büntetésekre különben is gyakran került sor. Nemcsak a legényeket bírságolták meg, hanem a mestereket is, ha a céhtestület szigorú szabályai ellen vétettek. Büntetést kellett fizetni például piacon való rendetlen árulásért, valaki szidalmazásáért, becsületsértési ügyben, későn jövésért, a mester bármiféle „törvénytelen dolgáért', ha más inasát elcsalta, „maga és felesége állapottyáért', szükségtelen esküdözésért, valamely „casusért", munkakeresésben hibájáért, vagy ha mestertársa temetésén nem jelent meg, (2), (2f) és (3p). A büntetés összege 1785-ben „rendetlen árulásért" 1.20, kontárságért 4 forint. Céhélet A remek elkészültével, annak elfogadása után a céhbe való felvételkor az új mesternek ún. mesterasztalt kellett adnia. A „mesterebédet" meg is lehetett váltani, mint például Lovasi Mihály 128 esetében 1765-ben, aki ezért - és valószínűleg egyúttal céhbeállásáért is - igen nagy összeget, 36 forintot fizetett. 1799-ben például Czirják József 129 mesterasztala alkalmával, a céh a ládájából fizetett négy palack borral járult hozzá a lakomához. Mesterré váláskor, felvételi díj címén, egyszeri nagyobb összeget, az ún. céhtaxát kellett a céhládába befizetni. A „czéhbeálló pénz" összege 1771-ben 15, 1794-ben 18, 1806-ban 18 rénesforint volt. Ha az új mester adós maradt a taxával, ami gyakran előfordult, azt részletben a következő évben befizethette. Kedvezményben részesültek a családtagok, a fiak, a vők. Széles András, 130 aki mesterember veje volt, csak 7!4 rénesforint taxát fizetett 1799-ben. A céhtagsággal egy időben szerezték meg az asztalosmesterek a városi polgárjogot, ami újabb fizetési kötelezettséggel járt. Ezután a mesterek évenkénti tagdíjat, ún. „bejárópénzt' tartoztak fizetni. 1768-tól állandóan ismétlődő bejegyzések mint „solvif és „restaf, az esztendőnként fizetendő „bejárópénz" kiegyenlítését vagy elmaradását jelzik. 1765-1810 között évente 20-30 mestertől szedték be. 131 Az özvegyasszony is, ki férjének iparát folytatta, köteles volt ennek kifizetésére, (2). Az asztalosmesterek Debrecenben megünnepelték céhbe való felvételüket, s egyéb alkalmakkor is kisebb-nagyobb lakomákat rendeztek, kántorgyűléskor „egy kevés collatiora" költöttek, stb. A mesterek a céh egyenjogú tagjai voltak. Évenként céhmesterválasztó gyűlést, „céhmestertételt' tartottak a céhmester házában, az év elején, főleg január 6-án, vízkereszt napján, amint erről a feljegyzésekből értesülünk. 132 Az elmúlt év céhmesterei ezen a napon számot adtak a céh vagyonáról, a ládában őrzött pénzről - ami elsősorban a mesterek évi tagdíjából és a szegődtetés és felszabadítás kirótt illetékéből jött össze - és ekkor vagy megmaradtak további esztendőre hivatalukban, vagy a „Becsületes Nemes Czéh közönsége megedgyezésbőf, szavazattöbbséggel megválasztotta az új céhmestert. A céhgyűlés színhelyére, ami Debrecenben a céhmester háza volt, maguk vitték el a ládát a mesterek. A céh egyéb jószágát talyigással hozatták oda, így a külön „Ónedénytartó Ládát' (1786), melyben „két Zin tá128 Adattár: 84. 129 Adattár: 135. 130 Adattár: 136. 131 „Anno 1769-dik esztendőre való bejövetel bejáró pénz 23 személlytől 48 pénzével 10.04", (2). 1771. január 6.: „Czéh Mester tételkor 20 Mester Embertül jött bejárópénz", (2). 1785: „25 Személlytől bejárás pénz á dr 48, 12.-MR", (3p). 1806. január 6.: „22 Mestereknek bejáró pénze 10 garassával, 13.20", (3p). 1810. január 6.: "30 Mesteremberek bejáró pénze 15 garassával tészen 22.30", (3p). 132 1752. I. Articulus: „minden esztendőben Vízkeresztkor az egész Asztalos mesterek az Öreg Czéhmester házához összve gyűlvén válasszanak maguknak két elöljárót, a' kik közül az edgyik Öreg Czéhmesternek, a' másik Kulcsos Mesternek neveztessenek". VARGA 1990. 155.
