Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

XVII. Zárszó

XVII. Zárszó 1547-ben Gregorius Dezka vagy Joannes Aztaliártó készítette Debrecen város (épp-hogy-város!) polgárainak bútorait. Onnét, majd az első ismert, város által adott céhkiváltságok és szabályok korától nagy utat tettek meg a debreceni asztaloscéh és mesterei, felkészültség, technikai tudás és beállítottság tekintetében. Érdekes elgondolkodni azon, hogy míg a remekelő legénytől még a 18. század első felében is ugyanolyan bútor elkészítését követelik a céhmesterek, amilyennel maguk, sőt apjuk-nagyapjuk is remekeltek, addig két emberöltővel később már olyan remek megalkotását is engedélyezik a legénynek, amelyet a bíráló mesterek nem ismernek, talán el sem tudnának készíteni. így remekel 260 évvel a kezdet után, Kornis Gábor. Ha nem is bizonyítható az, hogy az ötlet tőle került az angol vagy osztrák iparosokhoz, az időbeli elsősége ma adatszerűn bizonyított. Ez pedig igen fontos adat a debreceni asztalosság viszonylagos jelentőségének, fejlettségének megítélésében. Ezután a céh még mintegy 60-70 évig működött, s e korszakának mesteri nívója is nyomon követhető a remekrajzok s a céhéleti adatok révén. Mégis a céh szervezete, jellege már megváltozott. Megváltozott hosszú időre a remekek jellege is: sorozatban építészi, belsőépítészi együttesek láthatók a ránk maradt remekrajzokon, s csak a legutolsó években jelenik meg újra néhány egyedi bútorral remekelő legény. Mindez azonban már a céh életének, s Debrecen bútorművészetének következő, szintén igen érdekes fejezeteihez tartozik. A 19. század tárgyalása túl van jelen munkám magam szabta keretein, s csak remélni tudom, hogy a következő korszak rendezett adattári anyaga is kutatóra talál.