Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Adatok a betyár szó tartalmi változásához

vakat lopnak, és sok szegény Adófizető embert megkárosítanak: e' végre szükség az Esztendőnek azon Szakaszszaiban a' közönséges vigyázást mind a' Városon, mind a' Pusztákon és Mezei Szállásokon megkettőztetni" (XXXII. §). A szóhasználat ebben az időben még korántsem következetesen ezen a területen sem. Betyárnak nevezik különösen a jószágtolvajokat, de használják a szót állandó szolgálaton kívüli napszámos értelemben is. Kitűnik ez Hajdúböszörmény város sorozatos rendelkezéseiből, melynek ilyen betyárokra vonatkoznak: „A nánási út félen való város búzáját a városi gyalog szeresek és itten található betyárok fogják felaratni..."

u „Betyárok, szolgák, szolgálók conscriptorai Sós András etc. uraimék."

15 „A Betyárok szolgák fognak fizetni Pascuatiot, minden marháért nyolcz Polturát."

16 „A Brassó zugba a város rozsának felaratására a betyár leányok és asszonyok, fejős juhásznék, kévekötni pedig a város kaszálójából elmaradt gyalogemberek hajtassanak."

17 Hogy a város az ilyen betyárokat szolgálatba állásra késztesse, már 1782-ben elrendelte, „hogy aki szolgálni akar az szolgáljon, különben ha betyárkodik katonának adják."

18 1805-ben úgy találják, hogy „A korhel betyárlegényeknek és leányoknak száma nagyon megszaporodni tapasztaltatik, és inkább szeret odahaza korhelkedni mintsem szolgálatba lenni... Ezek a betyárlegények és leányok conscribáltassanak."

19 A XVIII. század végére minden lehetőség megvolt arra, hogy az Alföldön - elsősorban is a tiszántúli nagy határral rendelkező mezővárosokban - kialakuljon egy társadalmilag kötetlenebb napszámos réteg. Természetesen állandó munkát a földművelésben még nem kaptak, így csaptak fel jószághajtónak, hajcsárnak is, valamint a jószág teleltetésénél kerestek munkát. Itt nyílt alkalmuk, hogy - sokszor a pásztorokkal összejátszva - megdézsmálják az állatállományt. Ezt a helyhez nem kötött, nehezen ellenőrizhető réteget kell értenünk betyárokon 1760-1790 között, de e szót már ugyanezen időszak alatt is, általában alkalmi mezőgazdasági napszámosra, elsősorban is kaszásokra használták. A szó a századfordulótól kezd végérvényesen pejoratív jelentést felvenni, s a betyár lassan egy lesz a tolvajjal, útonállóval. Végül a romantika irodalma lefoglalja a betyár szót magának, értvén rajta a társadalommal szembekerült - legtöbbször a társadalom hibájából - bűnök mellett erényekkel is ékeskedő, sokszor népi hőssé váló szegénylegényt. De a népi szóhasználatban tovább élt korábbi 'jövőmenő, alkalmi napszámos' jelentése is. (Ethnographia, 1957. 349-351) 14 Hajdúböszörmény, Prot. Pol. 1776. augusztus 18. 15 Hajdúböszörmény, Prot. Pol. 1777. január 5. 16 Hajdúböszörmény, Prot. Pol. 1777. február 9. 17 Hajdúböszörmény, Prot. Pol. 1804. június 22. 316. sz. 18 Hajdúböszörmény, Prot. Pol. 1782. január 27. 1

9 Hajdúböszörmény, Prot. Pol. 1805. június 9.163. sz. 344 fo