Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Debrecen Árpád-kori és középkori régészeti kutatottsága

ta. A vizsgált településeket a rendelkezésre álló okleveles források alapján - elsősorban határjárások adatai - rekonstruált középkori táj három jellegzetes, jól elkülönülő területén helyezte el: a Tisza és a Kadarcs közötti síkság, a Kadarcs és a Tócó folyása közötti magas löszhátság, valamint az attól keletre levő, már a Nyírséghez tartozó homokos tájegység. Általános gazdaság- és településtörténeti kutatási eredmények, a helynévvizsgálatok és az első okleveles említés komplex felhasználásával véleménye szerint a termékeny talajú löszfennsík betelepedését a pásztorkodásról a földművelésre való áttéréshez, tehát a XIII. század elejéhez kapcsolja. Az ettől nyugatra eső övezet településeit a XI-XII. század fordulójára datálja és megállapítja, hogy ,.A nyírségi táj nagyobb mértékű megszállása is csak részben írható a földművelés javára. Igen valószínű, hogy ezeket a középkor folyamán eléggé jelentéktelen, kis falvakat főleg állattartásból és mellékesen földművelésből élő népek lakták."

19 A vázolt települési időrend megerősítését, pontosítását vagy cáfolatát ő is a régészeti kutatásoktól várta. Sajnos, ilyen jellegű - különösen is egész középkori falu települését feltáró - ásatás azóta sem történt. A falvak elnéptelenedésénél a XIV. század közepe óta megismétlődő járványok mellett a sokkal fontosabb tényezőt hangsúlyozza: a jobbágyterhek fokozódásával egy időben lendült fel a mezővárosi fejlődés második szakasza. Ezek a jobbágyi terhek alól szabadulni kívánóknak nagyobb szabadságot és összehasonlíthatatlanul jobb életkörülményeket biztosítottak. Igen valószínű, hogy a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas határon telepedett kis XII-XIII. századi falvak népességének igen nagy része az 1360-as évek után az első virágkorát élő mezővárosba, Debrecenbe költözött be. A Debrecen város belterületén az 1940-es évektől az 1970-es évekig előkerült tárgyi emlékek lényegében azt a településtörténeti-építéstörténeti felfogást erősítették meg, amit már Zoltai képviselt. Majdnem az összes XVI. század előtti régészeti lelet is a városnak arról az északi feléről került elő, mely a későbbi, XVII. századi úgynevezett felső járás. Zoltai és nyomában Balogh István, majd legutóbb Sápi Lajos is a XIII-XIV. századi Debrecent, az írott forrásokban csak az 1330-as évektől szereplő Szentlászlófalvát és a csak feltételezett Szentmihály falut ide lokalizálták.

20 Sajnos, sem a korábbi, sem a mi időnk nagy építkezései során nem került elő olyan régészeti lelet, mely a települések - elsősorban is a tatárjárás előtti Debrecen - XII-XIII. századi itteni kontinuitását bizonyítaná. Mesterházy Károly legújabb összefoglalásában éppen a fenti körülményekre hivatkozva jelenti ki: „ Csak arról lehet szó, hogy a kérdéses helyeken az Árpád-korban nem volt település. Az a kérdés tehát, hogy a XVIII. századi térképeken jelentkező halmazfalvak mikor alakultak ki, további kutatásokat igényel."

21 Kategorikus véleményével 19 Balogh, i. m. 149. 20 Balogh István: Debrecen (Budapest, 1958) 10-12. - Sápi Lajos: Debrecen település- és építéstörténete (Debrecen, 1972.) passim. 21 Mesterházy Károly: Debrecen és környéke a népvándorlás és a honfoglalás korában = Debrecen története I. (Szerk.: Szendrey István, Debrecen, 1984) 84. C^ 97