Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig

adhatták ki - tűnik ki, hogy Jakab és Pál külön-külön tartottak szabolcsi alispánt.

97 A Kisvárdaiakkal Egyházasmacs és Mihálylaka: ügyében indított per még ekkor sem dőlt el, ami azt mutatja, hogy Dózsa fiainak (esetleg még apjuknak) nyírségi birtokszerzései mindenütt kiváltották a korábbi birtokosok ellenállását. 1332-ben Pál országbíró halasztást enged a Kisvárdai László fia János elleni perben.

98 Debrecen népességére, gazdasági fejlettségére következtethetünk az 1332-1337 közötti pápai tizedjegyzékből Az első évben László pap és káplánja 60 + 6 garas, a második évben László 110 garas, a harmadik évben László 115 garas, a negyedik évben ugyanaz a László plébános és Miklós pap 112 garas, az ötödik évben nianyos fizetés - László egymaga 76 garas és a hatodik esztendőben László 75, Miklós pap pedig 37 garas pápai tizedet fizetett. Ez a Szent András-templomnál 112 garas évi átlagot ad, amihez a tized jegyzékbe felvett másik egyháznak, a Szent László-egyháznak évenkénti 22 garasát hozzáadva, az egész Debrecenre 134 garas pápai tizedet lehet évi átlagnak számolni. Ez azt mutatja, hogy Várad és a váradelőhegyi prépost, valamint a szentjobbi apát után az egyházmegyében Debrecen adja a legtöbb tizedet. Bihar mezőváros is csak évi 50 garas átlaggal következik Debrecen után. Györffy György számítása alapján minden egy garasra feltehetően négy jobbágytelket számíthatunk.

99 Következtetéseinknél azt kell figyelembe venni, hogy a Károly Róbert által bevezetett kapuadó korában a jobbágytelek csak elvileg felelt meg egy családnak. Ha egy telekre öt főt becsülünk - Debrecenben már jelentős a jobbágytelek rendszerén kívül élők száma -, akkor a lakosságot 2500 lélekre tehetjük. Debrecen fejlettségére még hangsúlyosabban világít rá az, hogy amikor 1332-ben Károly Róbert árumegállító jogot adományoz Nyírbátornak, Debrecen bíráit, esküdtjeit, hospeseit és kereskedőit (iudicibus, iuratis, hospitibus et mercatoribus de Debrecen) utasítja ennek tudomásulvételére.

100 Ebből kiviláglik, hogy 1332-re már létrejött a tanács. Annak ellenére tehát, hogy földesurai csak 1361-ben eszközlik ki a királyi privilégiumot Debrecen részére, a települést az 1330-as évektől gyakorlatilag mezővárosnak lehet tekinteni. Debreceni Jakab és Pál szabolcsi ispánságára, tevékenységükre az 1330-as évek második felétől számtalan adatunk van. Ezek Debrecen története szempontjából itt most mellőzhetők. Meg kell jegyeznünk, hogy az ismert ügyekben többnyire alispánjaik jártak el, s amennyiben Jakabbal és Pállal személyesen találkozunk, az minden esetben Debrecenen kívül van, elsősorban Kallóban. I. Lajos király különben alattuk is felkeresi a várost, 1347. november 18-án itt ad ki oklevelet.

101 97 Uo. 623. 98 Zichy okmánytár. I. k. 380. 99 Monumenta Vaticana Hungáriáé i. m. l/l. k. 43., 57., 65., 73., 80., 86. - Györffy Gy. i. m. 584. és 589. 100 MOL. Dl. 22 478. 101 Anjou-kori okmánytár. III. k. 427. 84 ft