Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig

végre nem hajtott ítélet alapján László testvérének, Gyöngyösi Sámuelnek Gyöngyös, Zsadány és Bene nevű Heves megyei birtokai kétharmad részben Lampert országbíróra, egyharmad részben Dózsa nádorra szállnak. E részbirtokok lényegében soha nem kerültek Dózsa kezére, mert a király mind tőle, mind az országbírótól hamarosan magához váltotta ezeket a falvakat. Ugyanez lett a sorsa még 1322 előtt az újvári (diósgyőri) uradalomnak is.

65 De ez évben további bihari földdel gyarapodott a debreceni uradalom. A váradi káptalan 1322. június 27-én kelt okleveléből tudjuk, hogy Halápi Bereck, mivel elmulasztott egy elítéltet a nádori ítélőszék elé állítani, át kellett adja Dózsának halápi birtokrészét.

66 A ránk maradt oklevelekből kitűnik, hogy 1322. évben Dózsa nádor már nem mozdult ki Debrecenből. A nyári hónapok alatt számos, a kastélyban kiállított oklevele tanúskodik tevékenységéről, míg alnádora többnyire Budán székelt. Egy ízben ez idő alatt Szatmár megye közgyűlését is Debrecenben tartották. Augusztus 16-ról még egy ítéletlevelét ismerjük lakóhelyéről írva.

67 Ugyancsak Debrecenben, augusztus 24-én kelt az az oklevele, melyben Mojspályija és Ernyefiaistvánpályija nevű falvaiban birtokrészt adott át leánynegyed fejében Dom nevű nővére fiának, Erdő fia Miklósnak. Az oklevélben Dózsa négy fia, II. Jakab, Pál, II. András és II. Dózsa nevében is intézkedik.

68 Utolsó birtokszerzésére vonatkozó adatunk is 1322 nyarára tehető. Ekkor a Debreceni család régi birtoka, a bihari Macs melletti másik Macsot többször szerepel egyháza után Szentgyörgyegyháza, majd Kismacs, Egyházasmacs néven is -, mely már Szabolcs megyéhez tartozott, 40 budai márkáért adják Dózsának zálogba Gutkeled nembeli Várdai Aladár fia Pelbárt és László fia János.

69 1322. nyár utójától Dózsa többet nem tűnik elénk. Ha úgy számoljuk, hogy az 1290-es években, amikor először említik, húsz-egynéhány éves lehetett, 1322-ben éppen hogy betöltötte ötvenedik esztendejét. Nem élt még annyi időt sem, mint nagybátyja, Rophoin bán. A nádor fiai körében, Debrecenben tölthette utolsó hónapjait, s még 1322-ben meghalt. Igaza lehet Komáromy Andrásnak, amikor azt írta, hogy Dózsát bizonyosan a család által építtetett kegyúri templomban, Szent András egyházában temették el. Lássuk Debrecen kiépülését a XIII-XIV. század fordulójától, Dózsa korszakában! A népesség 1270 utáni gyarapodása, a XIII. század végétől kereskedő jobbágysággal és feltehetően már ekkor iparűző hospesekkel rendelkező falu gazdasági-társadalmi fejlődése együtt járt új utcák betelepülésével és új központ megte65 Anjou-kori okmánytár. I. k. 5., 17. - Komáromy A. i. m. 9., 71. 66 Uo. 23. 67 A Kállay család levéltára. I. . 46., 47. - Anjou-kori okmánytár. II. k. 43., 46. - Zichy okmánytár. I. k. 214. - Fejér: Codex diplomaticus. i. m. VIII/2. k. 395. - Anjou-kori okmánytár. II. k. 46. MOL Dl. 2115. 68 Anjou-kori okmánytár. II. k. 45. 69 Zichy okmánytár. I. k. 210. C^ 75