Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

Művészete városunktól elválaszthatatlan - nemcsak témái miatt. Életét itt élte le, itt alkotott. Képei levegőjében, figuráiban a várost örökítette meg. Oeuvrejéből kibontható a két világháború közötti kétarcú Debrecen művészi szociográfiája. Sorsa is egy kicsit jellemzően vidéki alkotó sors. Tisztelettel tekintünk humánumára, debrecenisége mellett egyetemes igényére. Senyéi Oláh István Debrecené és népünké, éppúgy mint a sorsában oly sok közöst hordozó, majdnem torzónak maradt debreceni író, Oláh Gábor. A Kar utcán felszegett fejjel az Életnek induló Oláh Gáborban - önarcképeihez hasonlóan - ugyanazt igyekezett megragadni és képén láttatni, ami saját törekvése is volt. Egy valamikori nagy csalódás asszonytalan magányában, a Busi utcai elhagyatottságában ő is hordozta az alkotó feszültséget, az elérhetetlen mércékhez szabott igényt. És debreceniséget és egyetemességet egyszerre. Eszményei közül Ady, József Attila, Bartók a miénk is. A történelem sodrásában eltűnt Debrecent örökítette meg, e mikrokozmoszba merülve, hitelesen. Ugyanúgy, mint ahogyan az általa úgy óhajtott demokratikus és szocialista építés szimbóluma nála a régi város fölé növő Építkezés a Libakertben (1959, akvarell). Utókora kötelessége most már alkotói útját részletesen felmérni, helyét kijelölni Debrecen művészetében és - értékeit az ismeretlenségből újra felfedezve - a magyar művészet egészében is. Tanulmányom némi rövidítéssel megjelent a Déri Múzeumban 1970. február 1-14. között bemutatott Senyéi Oláh István Emlékkiállítás katalógusának előszavában, illetve az Alföld XXI. évf. (1970) 7., júliusi számában. írásom a készülő Senyéi Oláh monográfia alapozása. 630 fo