Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

A második világháború éveiben sem kísértette meg semmi, hogy Ady és Bartók eszméihez hűtlenül feloldódjon valami „mindenmagyaregyetakar" nacionalizmusban. Nyíltan elítélte a náci fajüldözést, hit- és szabadgondolat üldözést. Még annak is megtalálta módját, hogy mint helyettesítő' rajz- és művészettörténet tanár haladó gondolatait a művészet egyetemes, humanista mondanivalóján keresztül közvetítse tanítványaihoz. Eszményeihez való hűségét, a fiatalság iránt érzett tiszta szeretetét e sorok írója is, mint Senyéi Oláh volt tanítványa érezte. Az 1940-ben megjelent különben üzleties indíttatású és a pénzes emberek öntetszelgő szerepeltetésével összekapcsolt - városi és vármegyei monográfiában Senyéi írt tanulmányt a képzőművészetek helyi történetéről. Szellemiségére vonatkozóan álljon itt néhány sor: „A magyarság jelentőségét a képzőművészetben az adja meg, hogy milyen mértékben kapcsolódott be az egyetemes, más népekkel közös problémák megoldásába, nemzeti sajátosságú művészetével." A fasizálódó közszellemben mondta ki: „A szellemi értékek iránti közömbösség nemcsak az egyén önlebecsülése, hanem a nemzeti elhivatottság tagadása is." Jellemző arra a Senyéire, aki valóban sokat tett elvbarátaival a vizuális kultúra és a haladó művészet ügyéért, hogy tanulmánya zárószavaként nem kis keserűséggel olvasta a saját kora hivatalos Debrecenének a fejére: „Debrecen sohasem tudta, ma sem tudja még kellően megbecsülni a művészetet." Ennek a kijelentésnek megfellebbezhetetlen bizonyítéka, hogy milyen jelkép-rendszerben mond ítéletet koráról az Ady Társaság 1940. évi kiállításán bemu624 f% 6. kép. Senyéi Oláh István: Debreceni hentesbolt, 1938 körül, akvarell 7. kép. Senyéi Oláh István: Vízmerők a Tiszán, 1928. olaj