Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig

Azokat a következtetéseket, amelyeket Zoltai - máig helytállóan - az északi és déli városrész elütő utcahálózatából levont, elsősorban az 1771. évi térkép még részletesebb vizsgálatával vitte tovább Balogh István. Megállapította, hogy a történeti belváros három, északkeletről délnyugatnak futó párhuzamos homokhátságra épült. Ezeket nem mély, de széles, időszaki vízfolyásos, vízállásos völgyek választották el. E buckáknak a tetején három Árpádkori falu telepedett meg. A „kusza, kacskaringós, keskeny utcahálózatú" részek a mai Csapó és Kossuth utcák között a X-XI. század fordulóján települt Debrecen, a Rákóczi és Csapó utcák között a XII-XIII. század fordulóján keletkezett Szentlaszlofalva, a „Mester és a Bethlen utcák által határolt körcikkben" pedig az ugyanakkor megült, Szentmihálynak nevezett falu helyét mutatják. A Csapó utca (XIV. századi neve Homok utca) eredetileg Szentlaszlofalva és Debrecen között húzódó út volt, s ugyancsak út - észak-déli irányú - választotta el Szentmihályt és Szentlászlófalvát.

14 Balogh helytállóan egészítette ki Zoltai eredményeit a Csapó és a Kossuth utcák közötti városrész XIII. századi eredeztetésével. Azonban még ennek alapján sem állítható, hogy éppen ez volt a legkorábban megült településrész, és ennek a neve volt Debrecen. Úgy gondoljuk, hogy Szentmihályfalvával kapcsolatban viszont nem mérlegelte eléggé, hogy ha el is fogadjuk a XVI. századi Szent Mihály utca neve alapján egy jóval korábbi Szent Mihály tiszteletére emelt kápolna meglétét, ez nem vonhatja maga után egy, már a XII-XIII. század fordulóján létezett önálló Szentmihály falu feltételezését. Ezt az elképzelését egyik későbbi munkájában el is ejtette.

15 Ebben a vonatkozásban - úgy véljük - döntő, hogy a pápai tizedjegyzék Debrecenből csak két egyház papjait nevezi meg, a Szent András-templomét és a Szent László-templomét. Alapjában véve Zoltai, de különösen is Balogh István eredményei, de még inkább azok feltételezései alapján fejtette ki Sápi Lajos településtörténeti felfogását. Kiindulási alapul azt az utca- és telekszerkezetet vette, amelyet a városról készített 1750. évi (utcaneveket tüntet fel, de telekhatárokat nem) és az 1771. évi térképek őriztek meg. Rétegvonalas térképen rekonstruálta a XVIII. századi terepviszonyokat. A bizonyíthatóan XVI. század után keletkezett utcákat „lefejtve", három - szerinte XII. század végi - halmaztelepülés helyét állapítja meg. A Rákóczi utcától északkeletre helyezi Szentlászlófalvát, melynek egyháza a Szappanos utca táján állhatott. Szentmihályfalvát Balogh nyomán lokalizálja, de déli irányban nagyobb kiterjedéssel. A XII-XIII. századi Debrecent ugyancsak Balogh álláspontját követve a Burgundia utcától keletre ismeri fel. Elsőnek tör lándzsát a három XIII. század végéről megismert debreceni részbirtoknak három önálló faluval történő azonosítása mellett. Szerinte Debrecen és Szentmihályfalva „ már a XII. században közösen építenek templomot a két település között, a régi Paptava mellett". Tehát nem fogadja el Zoltai feltevését, hogy Debrecen falu legkorábbi megülési helye lett volna a 14 Balogh I. Debrecen, i. m. 7., 10. s köv. old. 15 Balogh István: A cívisek világa. Bp., 1973.13. s köv. old. C^ 57