Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Sámson története a XVI. század közepéig

kutatott falunk is. De ugyanúgy mint az 1290-es évekbeli Sámson helynévnél, itt is meggondolandó, miért nem Tursámson-t jelölt Péter fia Dezső lakó- vagy származási helyének. Nem tudjuk, hogy Rophoin bán özvegye ténylegesen átvette-e Tursámson falut az egyház kegyuraságával. Arra sincs adatunk, mikor és hol halt meg. Az özvegy korábbi vagy későbbi halála után a birtok vagy Dózsa nádoré volt 1322 decemberében vagy 1323 januárjában bekövetkezett haláláig, vagy fiai örökölték. Fia Jakab, szabolcsi ispán feleségének ismerjük 1327. április 14-i debreceni keltezésű levelét. Ebben rokoni szeretettel kéri Kálló-i Egyed fiát Ivánt, hogy adassa vissza tursámsoni jobbágyainak azt a két ökröt, egy kurta mentét és két fejszét, melyeket Iván mester bagosi ispánja András akár jogosan akár jogtalanul vett el tőlük a falu melletti erdőkben.

47 Mind az egyház - mind a település-történelemnek rendkívül értékes forrásai az 1332-1337 között készült pápai tizedjegyzékek. A pápai tizedszedők a falusi plébániák papjai, valamint a kolostorok apátjai és prépostjai dézsmajövedelmének 1/10-ét kitevő összeget garasban adták meg. Falunkat mind a hat évben megtalálhatjuk Cursansa és Tursamson néven. Az első négy évben Miklós pap 16-16 illetve 17-17 garassal adózott. Az ötödik évben Pállal együtt 17+6, tehát 23 garast adtak. A hatodik évben Miklós pap pápai tizede 14 garas volt.

48 A hívek által adott pápai dézsmajövedelem függött a tized alá eső terméstől. Györjfy György számításai alapján következtethetünk a falu tizedköteles családfőire, így a telkek számára. Ezek a számítások megengedik, hogy Bihar vármegyében a pápai tized minden garasára átlagosan 4 jobbágytelket vegyünk. Tursamson évi átlaga 17 garas, tehát így 68 jobbágytelke lehetett. Ez egy családban 5 lélekkel számolva 340 fős lakosságot ad. Sajnos, eltérően több más falutól, az egyház titulusát nem írták fel, pedig ez erősítette volna meg az 1318. évi adatot, mely Szűz Máriának szentelt templomról szólt. Bunyitay szerint a pápai tized alapján a falu „jelentékeny egyházi javadalmú község". A nyíri esperesség területén hasonlíthatjuk Bagoshoz, Diószeghez, Esztárhoz, Herpályhoz, egy kis uradalom központjához (Berettyóújfalu mellett volt), a monostoros Nyírpályihoz és Gáborjánhoz. A sorolt falvak pápai tizede 14-17 garas között váltakozik. A gáborjáni apát és nyírpályi prépost pápai tizede természetesen külön szerepel a tizedjegyzékekben.

49 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár IVA 1021/a. Meo.93. Eredeti, pergamenen, pecsét nélkül. Magyarul kiadva Árpád-kori és Anjou-kori levelek XI-XIV. század. (Sajtó alá rendezte Makkai László és Mezey László. Budapest, 1960.) 132. A keltezés tévesen 1326. március 25. - Jakab elsó' ízben 1325 májusától 1330 február elejéig volt szabolcsi ispán. Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia. Series I. Tom. I-IV. (Budapest. 1885-1891.) 1/1. Pápai tizedszedők számadásai. 1281-1375.45,57, 64, 71, 80,81, 86. Györffy: Az Árpád-kori Magyarország, i. m. 1.584-89. passim. - Bunyitay i. m. III. 331-332. A falu birtoklástörténetének sommás megfogalmazása Bunyitaynál: „Nemesi jószág volt mindig, de mióta birtokviszonyai ismeretesek, rendesen kétfelé bírták: egyik részét Gáborján, a másikat Diószeg, illetőleg Székelyhíd urai". Világosan kettéválasztja a debreceni uradalom és a Gutkeled nembeli családok, illetve azok kihalása utáni birtokosok részét. Találó, hogy nem Debrecen, hanem Gáborján birtokosához kapcsolja az egyik részt, Rophoin bán földesuraságát kiemelve. 550 ?J