Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Angol utazó-diplomata 1849–50 telén Magyarországon

A Zrínyi indulót újrázták hihetetlen lelkesedéssel, egy zömök, hetven és nyolcvan év közötti férfi hosszú fehér szakállal és bajusszal - azt mondták róla, hogy ékszerész a városban - megszállottként táncolta körbe a termet, az indulónak az ütemére pattintgatva az ujját. És amikor az »Isten tartsd meg a császárt« játszották, hangosan kiabálta: »Isten tartsd meg a császárt, de az osztrák kamarilla amnesztiát kell adjon«. Amint közeledett az éjfél a mulatság elvadulttá vált és annak ellenére, hogy a zene megszállottja vagyok, már nagyon kívánkoztam az ágyba és élveztem az egészséges alvást, miután egy hosszú napot tettem meg a debreceni puszta éles, friss levegőjében a hidegben. Bizonyos, hogy nem kisebbítem, ha azt mondom tizenhat-tizennyolc Reaumur-fok volt.

21 A következő napot a belváros megtekintésére szántam s arra hogy postázzam a leveleimet. Nagyon tetszett a város nagy tere, amelynek valóban sokkal nemesebb és civilizáltabb megjelenése volt, mint amire felkészítettek, hogy számítsak. Tényleges közepe a térnek nincs. Amikor ránéztem erre a térre, rajta a nagy kálvinista templommal, a hatásos városházával, a jó néhány más említésre méltó csinos épülettel és azután a városban lakó parasztok kis házainak végnélküli soraira gondoltam, akkor a török vidéki városokra emlékeztem, ahol a mosé vagy még két pompás épület áll ellentétben a változatosságot»iem mutató közönséges utcákkal. Vasárnap volt, amikor először átsétáltam a téren, mely zsúfolva volt emberekkel. Az asszonyok báránybőr kisbundába és bundába voltak öltözve, sok pedig karmazsin kabátba. A fő árucikk nagy és kövér táblaszalonna volt, ennek a környéknek a legfontosabb terméke, melyből ezret is láttam a hóra kirakva, míg a középső területet szabadon hagyták az ott elsikló és csilingelő szánoknak. Debrecennek tizennégy német négyzetmérföldnyi határa van, legnagyobb része jó legelő vagy szántóföld, ezt a városi polgárok művelik azon az alkalmatlan módon, melyet korábban már leírtam. Termékeiket a városban adják el, emiatt a helység nagy gyapjú, bőr, szalonna és disznózsír stb. kereskedelmi központ. A népesség nem kevesebb mint 50 000 lélek, csaknem mindnyájan kálvinisták, kivéve néhány római katolikust. Az épületek között a legjelesebb a kálvinista templom. A hatalmas épület, ennek a századnak az elején épült keverék itáliai hatású építészeti stílusban. Azzal szerzett történelmi nevezetességet, hogy helyt adott a Kossuth által ünnepélyesen kinyilvánított függetlenségnek. Minden reggel nyolc órakor istentisztelet van énekkel és imádsággal. Megvallom, sohasem voltam képes felfedezni a beszélt magyar nyelvben sok dallamos hangzást, bár a népi vélekedés szerint az Isten ezen a nyelven beszélt Ádámhoz; de bizony nemesen hangzott a fülemnek, amikor a hó borította piactéren átmentem, ahol a nap fagyos ragyogással sütött. Beléptem a templomba és hallgattam ezeket a magyarokat, amint Istent dicsőítik, míg az orgona hangja a boltozatos mennyezeten visszhangzott. Kálvinista templomokban nincs oltár, de az úrvacsoraosztó asztal, melyet fából készült választófal vesz körül, az a hely, ahol Kossuth kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot. Nem ez volt a megszokott helye a debreceni országgyűlésnek, az a templom mögötti nagy épület, a kálvinista kollégium kis imatermében volt. Az épület tágas folyosóival, nagy lépcsőfeljáróival és általános elrendezésével egy itáliai kolostor légkörét 21 -16-18° Reaumur = -20-22° Celsius. 44 527