Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Angol utazó-diplomata 1849–50 telén Magyarországon

ben Colonel (később Sir) George Hodges magántitkára Egyiptomban. Ezután nyert kinevezést a Colonel Henry Rose vezette szíriai brit misszió politikai részlegéhez. Itt elérte a helyettes szállásmesteri rangot. 1843-ban lett szerbiai főkonzul, több mint két esztendőt töltött el itt. Első útikönyvét itt fejezte be és szíriai élményeinek szánta - „The modern Syrians, by an Oriental Student" (London, 1844). Szerbiában sokat utazott, de ottani szolgálata alatt újból járt Ausztriában is. Részletes tájékoztatást adott Szerbiáról és a környező területekről a „Servia, or a Residence in Belgrade etc. in 1843-44." című 1845-ben Londonban megjelentetett könyében (n. kiadása 1855-ben). 1846-ban Sir Robert Gordon bécsi nagykövet nem hivatalos megbízást adott neki, hogy alapos jelentést készítsen az Ausztriához tartozó adriai kikötőkről. Horvátországot, Dalmáciát és a mai Szlovénia területét is bejárta. Útjairól, tapasztalatairól számolt be a „Highlands and Islands of the Adriatic, including Dalmatia, Croatia, and the southern provinces of the Austrian Empire" c. Londonban 1849-ben kiadott kétkötetes, illusztrációkkal ellátott terjedelmes munkájában. Németül kitűnően beszélt, természetesen írt és olvasott. A Habsburg-császárságban már az 1849 őszén kezdett utazása előtt a legmagasabb katonai és polgári vezetők egy részével személyes társasági érintkezésben volt, nem egyről baráti kapcsolat hangján nyilatkozik, mint például gróf Nugent tábornokról és feleségéről, Schwarzenberg hercegről. 1849 előtt ismerte már Jellaclc horvát bánt, az osztrák arisztokrácia és katonai vezetőréteg számos tagját. Ezek azután ajánlólevelekkel látták el Ramberg tábornokhoz, Szeged katonai kormányzójához, Wohlgemuth tábornokhoz az erdélyi főparancsnokhoz, és Haynauhoz is. Ezekben az években már dolgozott az egyiptomi tartózkodása során tapasztaltak megírásán. A háromkötetes könyv Londonban 1850-ben jelent meg „The Mamelukes: a Romance of Life in Grand Cairo" (II. kiadása 1861-ben) címen. A Balkáni utazásainak élményeit foglalta össze következő útikönyvében, melyet 1855-ben adtak ki „The Bulgarian, the Turk, and the German" cím alatt. 1858-ban brit alkonzul lett a görögországi Missolonghiban, de 1859-ben már Lübeckben találjuk. Pályafutása újabb fordulatot vett, megint az általa annyira kedvelt osztrák császárság területére került, 1862 májusában kapott konzuli kinevezést Raguzába és Bocca di Cattaróba. Ez évben jelent meg Lipcsében a saját maga által is egyik öszszegező munkájának tekintett két vaskos kötet „Researches on the Danube and the Adriatic contributions to the modern history of Hungary, Transsylvania, Dalmatia and Croatia, Servia and Bulgaria." Egy év múlva pedig két kötetben adta ki Egyiptom történetére vonatkozó kutatásai eredményeit „History of the Egyptian Revolution from the Period of the Mamelukes to the Death of Mahommed Ali." A sok mindent megtapasztalt, jelentős változásokat hozó évtizedet átélt diplomata tulajdonképpen igen termékeny útikönyvíró volt, bár munkáinak egy része és szinte mindegyiknek több fejezete kimondottan kortársi politikai helyzetfelmérés 516 ^