Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A debreceni erdőspuszták története 1945-ig

10. kép. Vákáncsos kunyhó Nagycserén, 1903 Ez a jellegzetes erdőtelepítési rendszer s az ebből fakadó vákáncsos élet több mint 70 esztendőn át jellemző volt az erdőspusztákra. Felszámolása a városi erdőknek 1918-ban állami kezelésbe adása után is több mint két évtizedig tartott. A vákáncsosok élet- és munkakörülményei nyomorúságosak voltak. Földhözkötöttek voltak, ha nem is olyan értelemben, mint a feudális kor jobbágyai. Az 1906ban kiadott „A vákáncsos földek használati szabályai"-ban olvashatjuk: „...a földjét ott nem szabad hagyni, míg abban a fákat egészen fel nem nevelte úgy, hogy ez már magára hagyható. Aki előbb otthagyja a földjét, az más helyen új földet nem törhet." A csemetekertek létesítése sem könnyítette munkájukat. Az átlagosan kapott 10 kataszteri hold betelepítendő terület után 50 napszámra voltak kötelezve a csemetekertben. Ez a teher alig kevesebb, mint a hajdani jobbágy robotterhe. Igaz, hogy a vákáncsosok a csemetekertben napszámért dolgoztak, de ez a kötelezettség mégis sújtotta őket. Hiszen saját területén is időre kellett végezzen a kiszabott munkával s művelnie kellett a szűkös megélhetést elsősorban biztosító köztest. Sokszor a mindennapi kenyeret is alig-alig tudták előteremteni családjaiknak. Táplálkozásukban alapvető fontosságú volt a tehéntartás. Egészségtelen kunyhóik melegágyai voltak a betegségeknek, orvos pedig közel-távolba sem volt. Többségük írástudatlan volt és a távolságok miatt gyermekeiket sem tudták rendszeresen iskoláztatni. A város társadalma szegénységének is a legelesettebbjei voltak. A családosok kitelepítése a II. világháború éveiben folyamatos volt. A kitelepítések után az erdőigazgatóság engedélyével vákáncsföldön maradók többsége 1945-ben földhöz jutott. Sokan az erdőgazdaság fizetett dolgozói lettek. A város elsősorban a guti, de a nagycserei és halápi erdőkben folyó kitermelés érdekében 1882-ben építtette meg Nagycserén keresztül a Debrecen-Gut közötti 34 km hosszú erdei vasutat. Kiinduló állomása az epreskerti faraktár volt. Az első C^ 49