Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - XVI–XVII. századi pénzleletek Polgárról (Társszerzők: Gedai István, Kahler Frigyes)

lelet esetében az ajánlott óvatosság szem előtt tartásával, de valamelyes vizsgálódást végezhetünk. Az /- II. sz. nagy többségükben külföldi tallérokból álló lelet komoly értéket képviselt. A veretek évjáratonkénti statisztikai megoszlásának vizsgálata nyomán nyugodtan állíthatjuk, hogy legértékesebb részük 1575 és 1590 közötti pénzforgalom során gyűlt össze. Az I. sz. lelet értéke kb. 220 frt, a II. számúé kb. 187 frt. Az összérték kiszámításánál figyelembe vettük, hogy 1562,1574,1589,1593 és 1602 évekből is egyaránt olyan adataink vannak, melyek szerint 1 tallért egyenértékűnek vettek 1 magyar forinttal.

9 A két lelet a korabeli árakhoz és bérekhez viszonyítva komoly összeget jelentett. A XVI. század közepén pl. egy ló értéke 8-16 frt, egy ököré 3-5 frt, egy fiatal borjúé 40 dénár volt. 1 vég finom gyolcs, vagy 1 vég hazai posztó 1 frt-ba, 1 öltő ruha 6 frt-ba, egy köpenyeg 3-4 frt-ba került.

10 Az 1560-70es években a polgári telkes jobbágynak 2 frt, a zsellérnek 50 dénár volt az évi cenzusa, a telkes jobbágy ezen kívül 16 dénárt adott a földesúr officiálisának.

11 Tekintettel arra, hogy mindkét lelet nemcsak értékben nagyobb a szokottnál, hanem többségében értékállóbb külföldi tallér, úgy gondoljuk, tulajdonosa nem gazdagabb paraszt, hanem már a XVI. század derekán mezővárosnak feltételezhető Polgár egyik - feltehetően távolsági kereskedelemmel is foglalkozó - kalmárja, vagy ott élő nemes, esetleg a káptalan officiálisa volt. A kb. 34 frt értéket képviselő III. sz. lelet illik a legjobban a kor nagyszámú és tipikus éremleleteibe. Elrejtőjét módosabb, kupeckedő jobbágyban vagy iparosban kereshetjük. A IV. sz. lelet - sajnos az egyedüli kétségtelen hiteles a négy között - teljesen a kor szokványos aprópénzeiből áll, értéke kb. 15 frt. Ha elrejtésére vonatkozó következtetéseinket figyelembe vesszük, akkor a valamikori tulajdonost újonnan letelepedett hajdúban kell látnunk. A lelet értéke nem nagy, de a hajdúk - 1613. évi forrás szerint - két hónapig a maguk költségén, azután 3 frt 50 dénár hópénzért tartoztak szolgálni. Ugyancsak ebből az adatunkból tudjuk, hogy búzával és állattal kereskedtek még engesztelhetetlen ellenségüknél, a töröknél is. Talán a leletben levő 1 akcse erre utal.

12 Leleteink pénzverő hatóságok szerinti vizsgálata mindenben megerősíti az irodalomban eddig publikált éremleletek tanúságait. Területünkön is az apró9 Horváth Tibor Antal: A tallér értékváltozása Magyarországon NK LXII-LXIII. (1963-64) 25-30. - 1 tallért 95-105 dénárral számoltunk át, 1 lengyel garast 3 dénárral, egy III. garast 9-10 dénárral. A többi korabeli aprópénz értékeket ehhez viszonyítottuk. - Vö. Baracka István: A hazai pénzrendszerek és pénzek történetéhez (1540-1560) - LK 36. (1965) 235-255. 10 Adatok az egri egyházmegye történelméhez III. (Szerk.: Balássy Ferenc, Eger, 1891) 118-122. 11 Adatok az egri egyházmegye történelméhez I. (Szerk.: Kandra Kabos, Eger, 1885) 412-13. 12 Forgách Zsigmond kassai főkapitány 1613. június 4-én kiadott, a hajdú városok szervezetének alapjául szolgáló rendelkezését közli Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltáli kutatások (Budapest, 1898) 21. - A hajdúk kereskedésére 1. ugyanott 20-21. C^ 479