Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Szovát a XVIII. század derekáig. Az erődített templom története

Az bizonyos, hogy 1640-43 között nem épült torony, a harang továbbra is haranglábban volt elhelyezve. Ezt különösképpen bizonyítani sem kell, hiszen pontos építéstörténeti adatok szólnak arról, hogy a XVIII. századnak majdnem a végéig fennálló templomhoz 1745-1747 között építettek tornyot. Ez lényegében a mai torony alsó 213-ad része. Torony emelésének emlékét a nyugati falában elhelyezett két kis kőtábla szövege is őrizte. Ezek szerint „EXT 1745" feloldva: extructum est = építtetett, a másik tábla szövege szerint október napjaiban. Ekkor a szováti lelkész az évtizedeken át 1776-ban bekövetkezett haláláig itt szolgáló áldott emlékezetű Habókay Márton volt. Sajnos a torony építőmesterének nevét nem tudjuk. Több mint valószínű, hogy debreceni mester volt. Az 1763. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv megörökíti, hogy a szováti gyülekezetnek „kőtemploma van, kőkerítéssel, kőtornyában három harang van, papi laka igen rossz, iskolája jó, kurátora nincs." Megtudjuk, hogy az iskolában ötven fiú és harminchat leány tanult. Más forrásból értesülünk arról, hogy ekkor a toronyban lévő három harangot az 1614. évben, 1720-ban valamint 1750-ben öntetté a szováti eklézsia.

111 A templomot mind a négy oldalról körítő erődfalon kívül vizesárok volt. A kiemelkedő templomdombtól északra az eredeti árok nyomvonala húsz évvel ezelőtt még helyenként felismerhető volt. Az erődített templomot, mint szólottunk róla, az 1660. évi „Szejdi-járáskor" a törökök nem támadták meg. Legalábbis forrás erről nem szól. A falut - feltehetően mint Debrecen birtokát - lényegében megkímélték a pusztulástól. A körítőfalról viszont 1688-ból van adatunk. A szeptember 27-én tartott egyházkerületi gyűlésen megfeddték a szovátiakat, mert a körítőfalhoz kívülről árus-sátrakat raktak. Ezt megtiltották hasonlóan ahhoz, hogy a szovátiakat kiközösítés terhe alatt tilalmazták a szepesi templom melletti tabernához, korcsmához járástól. Szepes az 1594. évi tatártámadáskor majdnem teljesen elpusztult. 1599-ben a dica adó kirovója elhagyottnak írta. Temploma a következő században évtizedről évtizedre romosodott el. Debrecen városa 1581-től kezdte zálogba venni akkor népes jobbágytelkeit.

112 A templomról és a körítőfalról a korábban idézett 1763. évi adaton kívül forrásértékű adatunk nincsen egészen 1777-ig. Bizonyosra vehetjük, hogy a befelé tölcséresen szélesedő kulcslyukalakú lőréseket a XVIII. század első felében falazták be. Ezt később tárgyalandó 1981-1984. évi kutatásaink igazolták. A körítőfalat azonban, amikor szükséges volt, javítgatták. A toronyépíttető Habókai Márton után a Monostorpályiból áthívott Székelyhídi András szolgált a szováti gyülekezetnek az 1776. esztendő hátralévő részében s a következő tavaszon. 1777. április 23-án érkezett meg a Tolna megyei Kölesd mezővárosból meghívott paksi Kis 111 Barcsa i. m. II. 342. - Diószegi Lajos i. m. 115., 117., 118. Hivatkozik az 1747. évi és 1783. évi presbiteri jegyzőkönyvekre. Hajdúszováti Ref. Egyházközség irattára. 112 Harcsa i. m. I. 234. - A 109. jegyzetben i. h. és i. m. Szepesre lásd Zoltai: Települések. A 2. jegyzetben i. m. 54-55. 462 ^