Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A debreceni erdőspuszták története 1945-ig

csika zálogjogát csak a polgárok segítségével hosszabbíthatta meg és 32 évre a befizetett összegek ellenében azok alzálogába adta át. Bánk és Fancsika példájára a hétévenkénti újraosztás a többi erdőspusztán is magától megszűnt. A betelepülés első hulláma ekkor indul meg. A polgárok az 1820-as évektől már nemcsak aklot, karámot, pásztorkunyhót emelnek, hanem tanyákat építenek. Ezekben majorosok laknak, akik saját hasznukra szántanak-vetnek, de a gazda is elkezdi a kaszálónak használt tisztást feltörni. Az erdőspusztai tanyák szaporodása ellen csak az erdőmester tiltakozik, elsősorban a sűrű erdőben való kaszálás miatt. De a város 1832-ben is csak azt tilalmazza, hogy az új vágásokon hét évig ne legeltessenek s az erdőkben ne szántsanak. A tisztásokon viszont a szántást és kunyhóépítést nem tiltja meg. Annál inkább, mert már 1830-ban külön kiméreti a szántás alá vehető tisztásokat. Az erdőspuszták két évtizedes betelepedése, az állattartás és a földművelés terjedése olyan mértékű volt, hogy veszélyeztette az erdőállományt. Az 1771. és 1773. évi felmérésekkor az erdővel borított terület 26 194 hold volt. Amikor 1832-ben az erdők kezelését felülvizsgálták, ez a terület lecsökkent 14 235 holdra. A város is elismerte, hogy a kaszálók kiterjedését nem szabályozta és elnézte a szántást-vetést a sűrű erdőkben. Az erdők védelmét is célzó szigorú kormányhatósági utasításra 1833-ban össze is íratja a debreceni tanács az erdőspusztán lakókat. Bánkon, Cserén, Fancsikán, Pácon és Halápon 155 majoros kunyhóban 771 lakost számoltak össze. Megállapítják ezekről a főként közeli falvakból ide került majorosokról, hogy nagymértékben pusztítják az erdőket. 6. kép. Tanya Halápon, 1909 így a város elrendeli, hogy 1834. április 24-ig ki kell költözzenek. A rendelkezés nem ment át az életbe, hiszen éppen a városi tanácsban is bennülő polgárok maguk adták ki kaszálóbirtokukat haszonbérbe. Sőt még ugyanebben az évben megengedi a tanács sok birtokosnak, hogy méhészeket, majorosokat, éves cselédeket tartsanak az erdőspusztákon. Érvként még azt is felhozták, hogy ezek az állandóc^ 45