Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Szovát a XVIII. század derekáig. Az erődített templom története

már állandóan növekedett, 1684-ben a szováti bíró a szultáni kincstárba különböző'jogcímeken teljesített befizetéseket 1053 forintban összesítette.

102 1660-ban a Szovát jobbágy telkeinek nagyobb részén élők Debrecen város jobbágyai voltak és Sámsonban is a porták egy része a város zálogos illetve örökáron vásárolt birtoka lett. A két falubeli birtokot mégsem találjuk meg a Debrecen és a debreceniek használatában lévő adomány- vagy zálogbirtokok kötelezettségeiről és kedvezményeiről együttesen határozó IV. Mehemed szultán által 1662. május 4-én kiadott fermánban. Ez a Piri pasa által összeállított új deftert vette alapul. így 1662 után a szovátiak és sámsoniak változatlanul mindenféle szolgálattal tartoztak a töröknek, Szovát - úgy gondoljuk - ekkortól mint eming-es falu a szultáni kincstárnak.

103 A szováti és sámsoni birtok azért nem szerepelt Piri pasa defterében, mert az abba felvetteket a város vezetői pusztabirtokként kezelték annak ellenére, hogy némelyiken éltek állandó lakosok.

104 Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelemsége idején a Partium egészére békés évtizedek jöttek. Szovát is élvezhette ennek előnyét, amit a Debrecenhez tartozás csak erősített. Igaz, 1634-ben egész tavasszal és nyáron Debrecen mellett táborozó partiumi katonaság, majd 1644/45-ben I. Rákóczi György hadjárata idején a seregek élelmiszerekkel való ellátásának terhe a város szováti jobbágyait is sújtotta. 1657 őszén a tragikus lengyelországi hadjárat után a török Porta követelésére mondott le az erdélyi fejedelemségről II. Rákóczi György. Viszont 1658 januárjában visszavette a fejedelmi hatalmat. A török büntető támadása július elején kudarcot vallott, Váradot is sikerült megvédeni a tatár csapatok ostromától. Szovát és környéke a felvonulási övezetbe került ugyan, de súlyosabb megpróbáltatásokról nincs adatunk. 1660. május első napjaiban Szeidi Ahnted pasa az új budai beglerbég szolnoki és egri török csapatokkal megerősített több mint húszezres serege Erdély ellen vonult. A nánásiak Tokajig menekültek a török-tatár sereg elől. Felégették a Rákóczi pártján álló hajdúvárosokat Dorogot, Hatházt, Kabát, Szoboszlót, Szigetegyházát a védekezők felkoncolása után elpusztították. Szovátot érhette veszteség életben-vagyonban, de elkerülte a közeli Szoboszló sorsát. Debrecent megsarcolták, de itt sem gyújtogattak. Utaljunk vissza arra, hogy 1658-ban az egri ulemák, sejkek és agák adták értésére a tatár kánnak, hogy Várad ellen vonulva kímélje meg a pontosan adózó Debrecent és birtokait. 1663 nyarán bizonyára Szovátot is újabb megpróbáltatás érte. Augusztus 12-én az aratás derekán több tízez102 HBml. Ugyanott, főbírói jegyzőkönyv az 1684. évről. 103 Zoltai: Debrecen a török uralom végén. i. m. 6. 104 A 103. jegyzetben i. m. 8-9. A defterben csak Szentkereszt (az Árpád-kori Lomb falu neve a XIV. századtól, Ondód délkeleti része), Ondód, Kösélyszeg, Elep, Mátakút (Máta), Kőudvar (Elep északi része), Cucahát (Cuca), Fegyvernek (Ondód Macs és Hegyes felőli része), Macsiföld, Paciföld, Fancsika és Haláp szerepel. ?% 457