Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Szovát a XVIII. század derekáig. Az erődített templom története

Király") adományozta.

83 Petneháziék, különösen az asszony emlékezete Bajomban s más falvakban is sokáig elevenen élt, Szováton nem, de a Bánffyak földesurasága annyira emlékezetes, hogy birtokrészüket több mint száz éven át „ Bánjfyrésznek" hívták. 1671-ben itt is, mint az uradalom megmaradt falvaiban Bánffy Gábor volt a földesúr. 1699. évi összeírás szerint szováti részük csak 11 jobbágytelek volt.

84 A Bánffyak közül senki sem lakott a bajomi várban, a tartozékokon uradalmi tisztjeik intézkedtek. Szovát jobbágytelkeiből 1552-ben 85 tartozott a Szepesi család földesurasága alá. Fbbó'l 1503 és 1591 között a debreceni plébánoshoz és Debrecen városához Került zálogbirtokként huszonhat porta, tizennyolc a debreceni plébánosnak özvegy Szepesi Mihálynétól, nyolc porta a városnak Szepesi Petronella fiától Tarkányi Jánostól. Láttuk, az úgynevezett papszert azután a Szepesiek 1591-ben örökáron eladták Debrecennek. A XVII. század során a valamikori Szepesi vagyon Szováton mondhatjuk „elolvadt". Debrecen városa a különböző' leányági örökösöktől részenként zálogba vette, némelyiket már a XVIII. században megörökítette. 1609 február végén elsőként Nagytárkányi Hagyit Ferenc - Tarkányi János fia - a leleszi konvent előtt meghosszabbította apja zálogolásait, köztük a szováti nyolc jobbágy telket.

85 Zoltai Lajos feldolgozta és megírta a valamikori Szepesi birtokok zálogba adásának, a zálogolás meghosszabbításának, majd a birtokok Debrecen város örökös tulajdonába kerülésének közel két évszázados történetét. Nem szükséges ennek XVII. századi részleteit ismertetni, de Zoltai nyomán összefoglaljuk a Szepesi-falvak és pusztabirtokok közül a szováti részekre vonatkozókat. 1627-ben Becski László volt a zálogba adó, 1659-ben azután fia György és leánya Zsuzsanna Melith Györgyné a visszabocsátás után részeiket megint zálogba adták. 1634ben a Görbediek után örökössé lett Urai György és Gyarmathi Istvánné Urai Borbála részeit vette zálogba a város. A következő évben Csepreghi Gáspárné Szepesi Sára révén örökös Maróthi István zálogosította el két jobbágy telkét. 1638-ban pedig a Szepesi Kristóffal 1572-ben örökösödési szerződést kötött Bogdányi György leszármazottja Bogdányi László három és testvére Ferenc két gyermeke adták zálogba örökségüket.

86 83 Zoltai Ismeretlen részletek, i. m. 112. Nagy Iván i. m. 165., 166., 167. Molnár i. m. 133. 84 Zoltai Ismeretlen részletek, i. m. 112. HBmL. IV.A 1021/I/f. l.d. Szepesi, ebesi, stb. iratok. No. 238. 85 HBmL. IV.A. 1021/d. 7. Konventi másolatok. 108/p. 1609. február 25. Lelesz. A konvent bizonyítja ebesi, szepesi, szováti, boldogfalvai, paci és bodóházai részek zálogba adását. Az 1599. évi dicalis összeírásban Ebest nem találjuk, Szepes a Szepesieké, elhagyottnak írták, Szovát házainak száma sincs megadva, de kifejtettük, hogy 1594 után néhány család élt itt. Boldogfalván a Szepesi jobbágyok huszonhat házát, Pácon Bocskai István részének huszonnégy házát írták fel, Bodóháza pusztabirtok volt. 86 Zoltai Ismeretlen részletek, i. m. 109-111. 452 ^