Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

szesen 228-at.

156 A hódoltságkori jobbágy számára sokat jelentett a vizek lehalászása. Láttuk, hogy Polgáron és Szentmargitán a halászóhelyek, morotvák, halastavak halfogása mind a földesuraságnak, mind a jobbágyoknak komoly jövedelmet hozott. Jelentőségét mutatja, hogy a halastavak rendbetartása, ellenőrzése az officiális külön feladata volt itt. Hézagos adatainkból kitűnt az is, hogy a XVI-XVII. századi Magyarország földesúri gazdálkodására jellemző növekvő jelentőségű allodizáció az általunk vizsgált két településen is szerepet kapott már az 1490-es években. Véleményünk szerint a XV-XVI. század fordulóján mindkét település - de elsősorban is az akkor fejlettebb Polgár - rálépett a mezővárosi fejlődés útjára, a XVI. század derekán adat szól mindkettőről mint oppidumról. Természetesen a források szóhasználata nem következetes, de ettől függetlenül is megállapíthatjuk, hogy ez a mezővárosias fejlődés közel sem volt olyan mértékű mint a korábban ilyen fejlődési szakaszba jutott és rövidebb-hosszabb ideig tényleges mezővárosnak számítható közeli Csegéé, Böszörményé, Szentgyörgyé, Újvárosé vagy Mezőtárkányé. A piacra termelésnek, a kereskedelembe való bekapcsolódásnak kevés, a kézműipar mezővárosi szintjének szinte semmi jele. Az bizonyos, hogy a két falu jobbágyságából már az 1530-40-es évekre kiemelkedett egy állattartással és kereskedelemmel jelentős jövedelemhez jutó réteg, mely a hasznát elsősorban további állatok vásárlásába fektette, de készpénzben is őrizte. 1554-ben Polgár és Szentmargita a leggazdagabb nyugat-szabolcsi települések között voltak, 65 illetve 70 portájukkal. Összehasonlításul álljanak itt a következő számadatok: 1554-ben Böszörmény 74, Újváros 70, Nádudvar 65 portával szerepel, a már többször idézett 1556. évi dézsmajegyzék szerint pedig - korrekcióval - Böszörménynek, Újvárosnak 460-460, Nádudvarnak 1500 főnyi lakossága lehetett. Ez a mezővárosias fejlődés azonban nem volt sem zavartalan, sem egyértelmű. A két település a káptalan birtokviszonyának bizonytalanná válása korában, melyet a török közeli jelenléte csak fokozott, már nem mutat további mezővárosi fejlődést. Igaz, az 1550-1570-es évek viszonylagos nyugalma alatt mind a két falu gyarapodott népességében, erősödött gazdaságában. Még a töröknek való adózás vállalása sem jelentett elviselhetetlen megterhelést. Az időnkénti török portyák ugyan az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztették, de a lassú elnéptelenedés és az ezzel járó elszegényedés is csak az 1580-as években figyelhető meg. Ezután következett a századvég nagy pusztításokat hozó évtizede, különösen is a század három utolsó esztendeje. A terméssel nem rendelkezők száma 1580 után növekszik. A dézsmaköteles gabonatermés összmennyisége is jelentősen csökken - a népességszám csökkenésével nem arányosan. A még az 1580-as években is kiterjedt juhászat 1591. után törésszerűén visszaesik. Polgáron 1599-ben már csak egy kecskenyájat dézsmáltak. A rendelke156 A bajomi vár és tartozékainak 1594. évi összeírása. OL. Urb. et Conscrip. Fasc. 106. No. 3. Részben közölte Módy György: Adatok a bajomi vár tartozékainak történetéhez. Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. (Szerk. Bencsik János Hajdúböszörmény, 1973.) 49. s köv. C^ 415