Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

azaz 63%-ot a település ősi lakosságában már 1556-ban megtalálunk. Ugyanakkor az 1574. után „eltűnt" 8 névből csak 1 olyan van, melyet 1556-ban is feljegyeztek. Településeink elhanyatlása a XVI. század utolsó harmadában Az 1560-70-es évek hadjárásai, török portyái ellenére is 1581/82-ben Szabolcs megyében teljesen elnéptelenedett vagy elpusztult falu még nem volt több tíznél, abból a 150 lakott településből melyeket a század közepéről ismerünk A hódolt falvak száma azonban növekedett, az 1589. és 1596. évi dicalis consriptiók Szabolcs megye 62, illetve 45 települését számították a hódoltsági adót fizetők közé. Mindkét évben Polgárt és Szentmargitát is közöttük találjuk.

146 A dézsmajegyzékek arról vallanak, hogy Polgáron az 1580-as években is folytatódik él népesség csökkenésének tendenciája, melynek mélypontja 1587-ben van, amikor is csak 45 dézsmafizető háztartásfőt írtak össze, ezek közül is 19 kereszténypénzt fizetett. Szentmargitán az 1580-as években a legkevesebb dézsmafizetőt pedig 1584-ben jegyeztek fel: 69-et, köztük 16 terméssel nem rendelkező fizetett kereszténypénzt. A jobbágyságot ebben az évtizedben már állandóan fenyegették a török portyák, zaklatták az erőszakoskodó tokaji, kallói és szatmári végbeli zsoldosok. A tokaji vár tartozékainak 1581. évi urbáriuma jól mutatja vizsgált két településünk szomszédos területein is a fokozódó létbizonytalanságot, a lakosság elszegényedését és a falvak lassú elnéptelenedését. Az egésztelkes jobbágyok száma állandóan csökkent, a zselléreké viszont növekedett. A háborús pusztítások miatt a töröknek is hódoló falvak terheit ugyan valamivel csökkentették, mégis például Dorogon 27, Varjason 29 elhagyott telket jegyeztek fel.

147 Előbb már szólottunk arról, hogy a fokozódó terhek, a mind bizonytalanabbá váló közállapotok ellenére is 1588-ban mindkét falunkban a lakosság közel 2/3-a a század eleji népesség kontinuitását mutatja. Érdekes módon a mind veszélyesebbé váló években az állattartásnak és ezen belül a juhászainak még a korábbinál is nagyobb lett a jelentősége. A juhtartó gazdák száma 1539-ig állandóan növekszik. Ekkor Polgáron 15, Szentmargitán 19 jobbágy adott báránydézsmát. A pásztorkodás jelentőségét bizonyítja az is, hogy 1582-ben Debrecen város és Ohat, valamint Zám földesurai között Máta birtok miatti határperben a helyszíni határbejárásnál más falukból való jobbágyok mellett Zajdán Tamás, Német András, Méhes János, Nemes Demeter és Pályi Albert időskorú és valamikor pásztorkodó szentmargitaiak is tanúskodnak.

148 *

46 Lukinich T. i. m. 386. 147 A tokaji vár és tartozékainak 1331. évi összeírását lásd OL. Urb. et Conscrip. Irreg. Fasc. 2. No. 2. - Valamivel rövidebb és eltéró' szöveggel kiadva: Maksay Ferenc szerk. Urbáriumok XVI-XVII. század. Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok?. Bp., 1959. 741-751. - Tarján, Nánás, Varjas, Dorog, Vid adatait vizsgáltuk. 148 Zoltai Lajos: Ismeretlen részletek Debrecen múltjából. Debrecen, 1936 164. - A szentmargitaikon kívül Angyalházáról, Kereszturról, Zámról, Ohatról, Csegéről és Szentmihályról való jobbágyokat hallgattak ki. C^ 411