Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A debreceni erdőspuszták története 1945-ig

birtoka 1526-ban is a debreceni uradalomhoz tartozott. Ekkor a falu - és az egész debreceni uradalom - birtoka Szapolyai János királyadományából Ártándi Balázs és Pál kezére került. 1552-re a briberi Melith család lett a falu földesura. Ekkor csak 14 jobbágyporta után adózott. A következő években hódolt meg a töröknek. 1559ben lakosai a török elől elmenekültek, de a falu benépesedett. 1572-ben a defterben - a török adóösszeírásban - 39 házát írták össze. 1599-1604 között a magyar adószedők elnéptelenedett, puszta falunak jegyezték fel. A jobbágynépesség kis töredéke azonban visszatért ősei falujába. Halápot majd csak 1659-ben vagy 1660-ban pusztította el véglegesen a török. Lakossága nagyrészt Debrecenbe menekült. Debrecen városa az elpusztult falu határát már 1660 tavaszán zálogba vette Melith Pétertől és Zsigmondtól 2350 magyar forintért. 1702-ben megújította a zálogolást. A család magvaszakadtával 1723-tól a királyi kincstártól zálogolja a város a halápi pusztát, melyet az 1808., illetve 1818. évi általános új zálogbavétel nyomán 1854-től tulajdonjogilag birtokukba vettek a debreceni polgárok. Az Árpád-kori falu belsősége a még jelen század elején is Halápi telek néven ismert városi birtok helyén feküdt. A vámospércsi út jobb oldalán, egy homokháton állott XIII. századi egyenes szentélyzáródású kis templomát Zoltai Lajos 1907ben tárta fel. A halápi erdőspuszta kiterjedése a XVIII. század végén több mint 9327 hold, de ebből csak alig több mint 5447 hold volt az erdő. Bánk Hasonlóan Fancsikához, Haláphoz és Páchoz, szintén személynévi eredetű Bánk falu neve is. A település a XII. század végén már állott, de a tatárjáráskor elpusztult és csak lassan népesedett újra. Első okleveles előfordulásakor 1317-ben ezért nevezik Bánkegyház néven „föld"-nek és nem falunak. Ekkor kapták meg Károly Róberttől adományként Balogsemjén-nembeli Iván és Simon mesterek, a Kállay család ősei. 1325-ben is ők a földesurai az akkorra már benépesült birtoknak. 1336-ban a falu papja 7 garas pápai tizedet fizet. 1345-ben ősi birtokaik megosztásakor Kállay Iván fiaié lesz. 1352-ben ők adják cserébe Gutkeled-nembeli Ivánka fiainak, azok Szabolcs megyei Harang nevű falujáért. A faluban ekkor már 16 jobbágytelek volt. Itt kell megjegyeznünk, hogy a mi kutatott Bihar megyei Bánk falunkra vonatkozó XIV. századi adatokat a történeti kutatás hosszú ideig összekeverte az ugyancsak a Kállayak birtokában levő szabolcsi Bánk falu (Semjén, a későbbi Kállósemjén határában állott) adataival. 1400 nyarán Ivánkaházi László és Benedek a falut királyi megerősítéssel Pércsi Mike mester három fiának adományozzák. Őket és leszármazottaikat 1408-ban, 1413-ban és 1422-ben újólagos királyi oklevelek erősítik meg Bánk birtokában. 1433-ban Pércsi Miklós a családdal rokoni kötelékbe lépett Szepesi Lászlónak adja a falu részbirtokát. A XV. század második felében a Pércsiek elveszítik részeiket. A XVI. század első éveiben a Bajoni család lépett a helyükbe. 1517-től már írott források említik 40 ^%