Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A debreceni erdőspuszták története 1945-ig

erdőspuszták betelepedéséről és az ott kialakult jellegzetes erdőtelepítési rendszerről, a vákáncsosokról. Ismertetésünkben úgy kerítünk sort minden egyes erdőspusztára, amilyen időrendben azok Debrecen város kezére kerültek. A táj A debreceni erdőspuszták, illetve a korábban ott állott falvak a változatos nyírségi tájon feküdtek. A XIV. század közepétől oklevelekben is említett erdők a Nyírség valamikori összefüggő erdőségeinek részei. Az Árpád-kori kis falvak a végeláthatatlan erdők közötti irtásokon települtek. A buckák kiemelkedő részeit az írott források gerend-nek és bérc-nek nevezik. Az erdőkben természetes tisztásokon - a nevük tiszta - rétek és kaszálók voltak, az irtásokon pedig kertekről írnak. A felújulás alatti erdősrészeket és a cserjéseket rakottyá-nak hívták. A XVII. századtól az írott forrásokban, a XVIII. század második felétől a térképeken számos vízfolyás, kisebb-nagyobb vizes lapos, ér, fok nevét találjuk meg. A vízfolyásokon csíkgátakat említenek. Az erdőspuszták régi vizeinek lássuk a legjellemzőbb elnevezéseit: a Balaton folyása a Fancsikán, a Bánki folyás, Bedecsfarka Fancsika délkeleti részén, a Bocskoros vízállás Pac felső részén, a Felgát Bánkon, Genesi folyása a Fancsikán, a Hosszúvíz más nevein: Kőrös folyása, Nagy és Kiskőrösös, Kőrises a Halápon és Fancsikán, a Katika folyása a paci Vekeren, Kecskefolyása a Nagycserén, Kelemen folyása ugyanott, Kóc folyása a Fancsikán, Könyöklő tó a Haláp déli részén, Mihály rekeszi a Csere szélen 1347-ben (!) említett halászóhely, az Ököritó Nagycsere és Haláp között, a Pokolmező nevű mocsaras rét a Halápon, a Sikéres folyása a banki erdőben, Soma folyása a Nagycsere keleti részén (Fancsika közelében már a Poltrás nevet veszi fel a folyás), a Szárcsások a banki erdőspusztán, a Szata folyása a Nagycserén (a Fancsikán már Szerencsi folyásnak hívták, Pácon Katika folyásának), a Tökös tó Haláp felső részén, a Zúgógát folyása Haláp és Nagycsere határán. Az erdő a középkori falvak pusztulása után nagy területeket hódított vissza a korábban művelt részeken, a szabályozatlan vizek is ekkor hatalmasodtak el. A II. József korabeli katonai feltérképezés idevonatkozó lapjain szinte összefüggő rengeteg az erdő, az üres foltok a középkori falvak valamikori irtásterületeit mutatják. A középkortól kezdve egészen a XIX. század közepéig az erdők fő fafaja a kocsányostölgy. Mellette elegyként kőris, nyír, szil, juhar, fűz és nyár volt található. Már a legkorábbi írott forrásokban is sok vadkörte- és vadalmafát említenek. A múlt század közepétől az erdőspusztákon egyre inkább tért hódít az akác. Először a tölgy felett védőállományként jelenik meg, később fő fafajként is egyre gyakrabban ültetik a vízrendezések következtében szárazabbá vált talajokon. <3 33