Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - Szentgyörgy (Kismacs9 Árpád-kori templomának feltárása. A falu a XIII–XIV. században (Társszerző: M. Nepper Ibolya)

Nos, ezt a megfigyelést másként is lehet magyarázni. A templom szentélye eredetileg félköríves záródású volt, így megelőzte korban a szentgyörgyit. Tanulmányunk második részében kifejtjük, hogy a birtoktörténeti eseményeket, a Szentgyörgy birtokért folytatott pereket úgy értelmezzük, hogy a XII. század végén egy nagy határú Macs falu volt - lehet, ez a neve csak később állandósult - és előbb épült, 11701190 között az a templom, melynek szentélyét a XIII. század végén egyenes záródásúvá alakították át, az akkor már több mint fél évszázada álló szentgyörgyi templom szentély megoldásának mintájára. Ha ugyanis az 1490-1520-as években történt volna az átépítés, valószínű, hogy sokszögzáródású szentélyt építettek volna, amire példa volt a Macstól északra eső Zeleméren. Különben is a falu a debreceni uradalom tartozéka volt, Szentgyörgy a várdai uradalomé. A macsiak a szentély átépítésekor miért a szentgyörgyi templomot példázták volna? Megállapíthatjuk, hogy minden okunk megvan arra, hogy a szentgyörgyi templomot besoroljuk területünk legkorábbi egyenes szentélyzáródású falusi plébánia templomai közé, építési idejét legkésőbb 1233. évben, legkorábban az 1210-es években adhatjuk meg. Lássuk, a feltárt alapmaradványok mellett a leletek megerősítik-e a templom XIII. század első harmadában történt építéséről vallott nézetünket. Ilyen szempontból fontos leletünk került elő a hajón belül 1 méter mélyen, ott ahol a déli fal közel felét teljesen kiszedték a döngölt agyag alapozásig, egy riolit tufából faragott sérült szenteltvíztartó. (Ltsz. DM. IV. 85. 2. 38.) Durván megmunkált, rusztikus darab, feltehetően úgy alakították ki nagyobb kőből, hogy az falba vagy oszlopba volt beépítve. Magassága 21 cm, szélessége a hátsó falnál felül 27 cm, az alján 16 cm, mélysége a hátsó fallal 17,5 cm. A szabálytalan ívű perem vastagsága 4,5-5 cm, a csaknem fordított gúla alakban szűkülő belsejének mélysége 12 cm. A peremtől számított 8 cm-en kezdődik egy 3 cm széles, enyhén bemélyített kannelura (9. kép). A könnyen faragható kőből készített szenteltvíztartó jól illik egy XIII. század első harmadában épült falusi templom felszerelésébe. A templomkörüli temető felbolygatott sírjaiból előkerült mellékletek közül kormeghatározóak az S-végű hajkarikák. A szélesre lapított arany S-végű hajkarikát már említettük. Kicsiny darab, átmérője 1,2 cm, S-vége bordázatlan. A templomtól délre felszíni szórványként került elő, a XII. század végénél korábbra nem lehet keltezni. A jellegzetesen köznépi ékszer arany változata arról tanúskodik, hogy a tatárjárás előtt az úr családja is ide temetkezett. A másik, laposra kalapált ovális alakú, 1,9x1,4 cm átmérőjű bronz S-végű hajkarika (Ltsz. DM. IV. 82.88.1.) is szórvány (1. tábla. 1. kép). A hajó déli falán átfutó III. kutatószelvényünkben találtuk bolygatott földben a 18. sír környékén. Mindkét hajkarika csak tatárjárás előtti sír süvegen viselt boglár alkatrészei; meg a derék táján talált vésett indás díszítésű, kapcsos bronzpántok s féldomború bronzlemezkék: egy bőröv díszei." Nyilván a XV-XVI. századi tehát a legfelső sírok - leleteit találta meg a felbolygatott területen a szentély belsejében és attól délkeletre és délnyugatra. C^ 299