Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Földtulajdon Debrecenben a XVI–XIX. században

földnek 16 nyilasban való maximálását is megszüntették.

24 A fenti rendelkezések azonban az utóbbi kivételével nem valósulhattak meg s a tervezet nem is kívánta, mindenki számára a korlátlan polgári földtulajdont megteremteni csupán a lakosság szélesebb körére terjesztette volna ki a határban való részesülés jogát. III. A földbirtok kötöttségének 1848-as feloldása bár általánosan nem ment át az életbe, mégis több olyan eladás történt, ahol a házutáni földet a háztól elkülönítve adták el. 1868-ban ugyanis a város elrendelte, hogy ezeket a földeket a fundustól elidegeníteni nem lehet s az 1848. évi feloldó határozatot úgy említi, mint ami soha életbe nem lépett.

25 Ezt az 1868-i rendelkezést módosították 1876-ban úgy, hogy a házutáni 'földeket háztulajdonosok egymás között a háztól elkülönítve is szabadban adhatták és vehették.

26 A század végén, különösen 1891-től sűrűn, támadták a birtokszerzésnek az összes még meglevő korlátait. így törölte a közgyűlés 1893-ban a házutáni földek telekkönyveiből az 1868-i és 1876-i korlátozó bejegyzéseket.

27 Több mint száz esztendő telt el tehát a házutáni földeknek 1774-beli rendezése után, amíg a polgári magántulajdon a földbirtoklásában megteremtődött - nem számítva az 1848. évi elvi rendelkezést, ami különben sem egyenlő mértékben kívánta feloldani a földre vonatkozó három százados kötöttségeket. A béresföldek sorsában már 1854-ben jelentős változás történt. Ekkor ugyanis az 1818-ban alzálogba vett földeket birtokosaik örökre megválthatták a várostól. Az addigi zálogelőleget beszámították és ezen kívül minden 9000 D-öles tanyanyilas után 300 Ft és minden 3600 D-öles boglyáskaszáló után 40 Ft örökvételi árat kellett befizetni a béresföldeken gazdálkodó polgároknak a város ún. földi pénztárába. A megváltás feltételei igen könnyűek voltak. A megváltási összeget 8 egyenlő részletben kellett kifizetni 1861. július l-ig. A város azt is megígérte, ha közben elveszítené az illető pusztát, a béresföld birtokába kerülő polgárát hasonló arányban kiosztott földdel másutt fogja teljes mértékben kárpótolni. Kikötötték azonban azt, hogy az ilyenképpen megörökített földek csupán háztulajdonos polgárok között adhatók és vehetők szabadon.

28 24 Szabó István: Debrecen 1848-49-ben (Debrecen, 1928) 24. és 54-55. Zoltai Lajos: i. m. 7. - A kérdés részletes elemzését adja Balogh István tanulmánya (Debrecen a szabadságharc fővárosa, szerk.: Szabó István, Debrecen, 1948. 46. és köv. 1.) 25 Közgyűlési Jegyzőkönyv, 1868. Debreceni Állami Levéltár - Városi Levéltár. 26 Közgyűlési Jegyzőkönyv, 1876. Debreceni Állami Levéltár - Városi Levéltár. 27 Közgyűlési Jegyzőkönyv, 1863. Debreceni Állami Levéltár - Városi Levéltár. 28 Zoltai Lajos: i. m. 10. és Szűcs Mihály: i. m. 23. 28 ?J