Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A herpályi templomromnál végzett régészeti kutatás és helyreállítás (1972–1975)

A kutatóárok nyugati végében egy keskeny sávban elszíneződés, délnyugati sarkában pedig „falmaradvány" bizonytalan részlete mutatkozott. Északi mellékszentély Az 1. számú, fent említett kutatóárkot északi irányban szelvénnyé bővítettük, miután azon a részen további falmaradványok mutatkoztak. A főszentély északi falára merőleges helyzetben előkerült az északi mellékszentély kívülről egyenesen záródó keleti fala. Ez a falmaradvány magasabb szinten került elő, mint a főszentély alapozása, s téglából épült falának egykor felszín feletti részéből is megmaradt egy részlet. A főszentély és az északi mellékszentély csatlakozási pontja közelében mutatkozott a legnagyobb mértékű bolygatás. Az északi mellékszentély belülről félkörívesen záródott, amelynek északi része épségben került elő. Az alapozás feletti íves téglasorok, valamint az északi hajófal külső oldalán előkerült, kiugró kis padka egyértelműen jelezték a külső és belső járószinteket. Ezt lényegében - az erős bolygatottság dacára megerősítette az e részen ásott árok és szelvény falaiban mutatkozó rétegződés is. A középkori járószintre vonatkozó megfigyelések alapján jelöltük ki a hajó déli felében a nagy tereprendezési szelvényt, 30-40 cm-rel magasabban maradva az eredeti padlóvonalnál. A tereprendezés során 60-90 cm-t süllyesztve a szintet a kikerülő bolygatott földet a hajó déli, majd később északi fala fölé hordtuk, s ezt gyeptéglával lefedtük. Ezzel az ideiglenesnek szánt megoldással részben a még fel nem tárt falak védelméhez kívántunk hozzájárulni, részben pedig érzékeltetni kívántuk a templom „terét". Az északi mellékszentély kutatása, 1972 260 fo