Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A herpályi templomromnál végzett régészeti kutatás és helyreállítás (1972–1975)

Ilyen körülmények között került sor 1950 nyarán a Kossuth Lajos Tudományegyetem Művészettörténeti tanszéke és a Déri Múzeum közös, kisebb ásatására a templomdombon. A kutatási engedélyt Járdányi-Paulovits István egyetemi tanár kapta, az ásatás helyszíni irányítását tanszékének intézeti tanára Kádár Zoltán és a Déri Múzeum igazgatója, Balogh István végezték. Ennek során megvizsgálták a Csonkatorony dombját, terepbejárást tartottak az azzal szomszédos Egyházszigeten és Paripaszigeten. Jelentésük szerint mindenütt találtak középkori edénytöredékeket, az Egyházszigeten téglatöredékeket is és ugyanitt egy neolitikus telep maradványait. A tényleges régészeti kutatás a templomot körülvevő belső „nem egészen szabályos, négyszögű, kívül árokkal ellátott sánc" vizsgálatára korlátozódott. Az ásatási jelentés szerint ezt a sáncot és árkot nyugati, déli és északi oldalain átvágták és ezekről metszetrajzokat készítettek. Ezek azonban nem találhatók sem a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában, sem a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A kutatók szerint a sánc az agyagos talaj felhasználásával készült a keleti oldalon úgy, hogy csak levágták a természetes lejtőt, a többi oldalon pedig az árokból kitermelt földből döngölték fel. Az árokkal övezett sánc készítése az ásatok szerint időben megelőzte a templom építését, s esetleg honfoglaláskori. Az ásatási dokumentáció hiányában viszont nem értékelhetjük a jelentésnek azt a részét sem, hogy egy női sírt a sánc készítésével vágtak át és hogy a kutatóárkoknak a „sáncon" belüli területre eső részében „két középkori törmelékréteg" mutatkozott. Ugyancsak ellentmondásos a sánc honfoglaláskori építésével írottakkal az a megjegyzés, hogy a két réteg szintje alatt „ középkori téglasírt" találtak. A kutatók úgy vélik, hogy a belső - elsősorban északon és délen mesterségesen kialakított - „négyszögű sáncolaton kívül nagy területet egy másik sáncszerűség foglal be".

26 A szűkszavú jelentésből mindenesetre kitűnik, hogy az 1950 nyarán folytatott kuta26 Járdányi Paulovits István 1950. július 12-én kelt jelentése a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárában 428. B. VI. 1950. sz. alatt. A jelentés nem szól a felszínen vagy még inkább a kutatóárkokból előkerülhetett leletekről, csak annyit, hogy a sánc és árok „...noha a leletek igen szűkszavúan beszélnek, igen valószínűnek látszik, hogy az Árpádkornál, sőt talán a honfoglalásnál is régibb eredetű." - A Déri Múzeum Régészeti Gyűjteményében az ásatásanyagából csak évek múlva lett beleltározva 4 db fejes vasszeg, 1 számszeríj nyílkulcs(?) és 2 db ismeretlen rendeltetésű vas- illetve bronz-töredék, mind XIV-XVI. századinak jelölve (ltsz. IV. 57. 6.1-7.). Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mi lett a sorsa a nyilvánvalóan nagy mennyiségben előkerülhetett kerámiának, hiszen 1972-ben a felszínen is találtunk Árpád-kori cseréptöredékeket. - Az 1944-1961. között a megyében végzett régészeti kutatások összefoglaló kataszterébe sajnálatosan kettős hiba is becsúszott Herpálynál: először a Csonkatorony dombja, ahol az 1950. évi kutatás történt, Herpályi domb név alatt egybe lett olvasztva a herpályi Földvárral, ahol Korek József és Patai Pál 1955-ben végeztek hitelesítő ásatást; másodszor az 1950. évi kutatásról szóló mondat fogalmazása tévesen azt sugallja, hogy „feltárás során megállapítást nyert" a templom háromhajós, kéttornyos volta. Lásd Kralovánszky Alán: Hajdú-Bihar megyei régészeti kutatások 1944-1961. (Leletkataszter) Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964. (Szerk. Béres András, Debrecen, 1965) 35-36. 256 ?}