Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban

lom helyén állott régi templom tégláit, köveit adták oda a ferenceseknek. 88 Ez ne­hezen valószínűsíthető hiszen a kor általános szokása, hogy a helyszínen találha­tó és felhasználható építőanyagot beépítik az új templomba, épületbe. Az alapítás éve bizonyosan 1322, ezt fogadta el Györjfy György is. 89 Alapítója feltehetően in­kább az akkor ifjú korban lévő Dózsa fia Jakab, aki néhány év múlva mint szabol­csi ispán ténylegesen működik. A ferences kolostor a földesúri kastéllyal átellen­ben a Csapó utca későbbi 13. sz. ház telkén volt. A későbbi Sas utcát századokig Barátok közinek nevezték. Településtörténeti szempontból fontos kérdés, hogy hol volt és melyik falu rész egyháza lehetett az az elhagyott és romos templom, melyet a ferencesek megkaptak. Szent László egyházára nem gondolhatunk, hi­szen annak papja az 1330-as években szerepel a pápai tizedjegyzékben. Gondol­hatunk arra, hogy Rophoin Debrecenjében, valahol a Burgundia, Domb és Magos (mai Monti ezredes) utcák táján állhatott egy kis templom, melyet nem építettek újra a tatárjárás után, hiszen a Pap tavától keletre, a későbbi központban állott a Szent András-templom feltételezhető előzménye. Ez az egyház és Szent László egyháza elég volt az akkori falunak. A Szent András-templom építése pedig feles­legessé tette egy másik, elhagyott templom újjáépítését. Szólni kell még arról a felfogásról, mely szerint a domonkosoknak is volt kolostora a városban. Mégpe­dig a Szent András-templom szoros közelségében. Itt lévő iskolájukból alakult ki a XV. században a városi iskola, majd ebből a Református Kollégium. Ezt a felte­vést még Zoltai is érdemesnek tartotta tovább éltetni, holott a domonkosok deb­receni szereplésére vonatkozóan a Szent András-templom 1324-25 körüli el­foglalását kivéve sem korábban, sem későbben adatunk nincs. 90 A település 1290-1340 közötti előrelépése mögött nem csak az új központ tu­datos kialakítása áll. Jelentős kellett legyen a gazdasági fejlődés is. Balogh István jogosan tételezi fel, hogy a század 90-es éveiben még szűk határon gazdálkodó debreceniek a földesurak adományából 1310-1325 között nyerhették el az első ki­sebb területeket - Ondódon, Hegyesen, Cucán, Fegyverneken Somán és esetleg már ekkor Elepen - melyeket a későbbiek során mint a communitás által régen használt földeket tartották számon. 91 Kétségtelen, hogy a népességében növekvő, iparos és kereskedő elemeket magához vonzó falu jelentősége nagymértékben növekedett, amikor 1311. után Dózsa kezén egy jól kiépített uradalom igazgatási 88 Bunyitay i. m. II. 444. - Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig. I.-II. (Bp. 1923-24) I. 33., 34., 156. - Zoltai: Települések, i. m. 28-29. - Balogh: Debre­cen, i. m. 12. 89 Györjfy i. m. 611. 90 Bunyitay i. m. II. 432. s köv. - Zoltai: Települések, i. m. 30. - Balogh: Debrecen, i. m. 52. - Har­sányi András: A domonkosrend Magyarországon a reformáció előtt (Debrecen, 1938) 82. 91 Balogh István: Adatok az alföldi mezóvárosok határhasználatához a XIV-XV. században (Deb­recen határának kialakulása) In: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve III. (Szerk. Gazdag István, Debrecen, 1976) 5. s köv. r% 221

Next

/
Thumbnails
Contents