Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban

Kutatásunk eredményeiből - melyet tanulmányom első részében összegeztem - három tényezőre kell visszautaljunk. Az első kettő teljes mértékben Entz felfogását támasztja alá: először is az imaterem a feltehetően 1570-ben emelt keleti előterét leszámítva, tulajdonképpen a Szent András-templom 1564. évi tűz által legjobban megkímélt északi sekrestye-kápolnájának helyreállítása. Ha pedig Entz Géza érvei alapján elfogadjuk a két építési korszakot, akkor ez az északi sekrestye csak a második fázishoz, a háromhajós csarnoktemplomhoz csatlakoztatva képzelhető el. Másodszor, fontosnak tartjuk, hogy az 1783. évi fametszeten a zömök Cserepestorony körablakai is a toronynak a csarnoktemplommá bővítés előtti korára utalnak. Ugyanakkor egyedül ez az ábrázolás tüntet fel a torony déli és északi oldalán két támpillért. Ezek közül, mint láttuk, a déli tárrpillérnek a maradványát a Cserepes toronyhoz 1626-28-ban épített köpenyfalon belül feltártuk. Harmadszor, mind a Verestorony, mind az imaterem, mind pedig a Cserepestorony kutatása során kizárólag olyan kőemlékek kerültek elő, melyek - az Agnus Dei-vel díszített boltozati zárókőhöz hasonlóan - nem a XIII-XIX. század fordulójára, hanem a XIV. század második felére, sőt inkább az utolsó harmadára utalnak. A beszakadt boltozatokból, a leromlott állapotba került oszlopokból, bordákból származnak és az 1626/28. évi építkezéskor kerültek ki fellelési helyükre. Arra a korszakra esnek, amikor az álszentélykörüljárós, háromhajós csarnoktemplom szerkezet is vitathatatlanul elfogadható. Nézzük meg tüzetesen magának ennek a boltozati zárókőnek a kérdését, annál is inkább, mert az eddigi irodalomban méretei sem voltak megadva és nem vették figyelembe a rajta lévő vésett jeleket. 23. kép. A zászlós, bárányos, gótikus boltozati zárókő 216 f^