Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban
jegyzőkönyvi bejegyzés szerint Asztalgyártó Baltazár eladta örökölt házát, mely északon Szíjgyártó András házának, délen pedig az Auditorium-nak a szomszédságában van. 25 1573-ban pedig említenek egy házat a Schola utcában, melytől délre van a Szent András-templom temetőkertje (domus in piatea scholae a meridie cimiterii S. Andreáé existens). 26 A várostól távolabbi temetőről ugyan éppen 1572ből van adatunk, amikor is Méliusz Juhász Péter püspököt december 17-én „a várostól keletre fekvő temetőkertben, a nagyobbik domb tetején tették sírba s föléje nagy követ gördítettek. 27 Ezt a temetőt az 1560-as években létesítették - de ilyen messze nem építhettek imatermet. A következő két adatunk végérvényesen eldönti, hogy az 1570-ben befejezett imaház-építés az András-templom temetőkertjében történt. A városi jegyzőkönyv 1622-ben egy házat mint „domus in Péterfia e regioné Publici Auditorii", a Péterfia utcán a Városi Imaház táján levőt jelöli. 1635ben - amikor pedig már több mint hetven esztendeje megszűnt a temetkezés az András-templom köré - egy Péterfia utcai házat az iskola mellett, a templom temetőkertjétől délre (domus in Péterfia iuxta scholam ab austro cimiterii templi sita) ír le. 28 Tehát még ekkor is cimeterium-nak hívták a kerítésen belüli templomkertet. Zoltai Lajos és nyomában az eddigi kutatás valóban jól azonosította az 1570-től 1628-ig használt ima termet az András-templom későbbi északi mellékhajójával, melyet az 1802. évi tűzvész után felvett alaprajz is feltüntet. Mielőtt a régészeti kutatás építéstörténeti következtetéseiről szólnánk, itt kell megemlítenünk Bunyitay Vince - szerintünk indokolatlanul figyelmen kívül hagyott - véleményét. Ö a Szűcs István könyvében közölt 1802-ben felvett alaprajzot ismerte, de csupán ennek alapján feltételezte, hogy az északi mellékhajó nem más, mint a Szent András-templom 1564 előtti építési korszakához tartozó, de később átépített északi sekrestye-kápolna. 29 i Itteni kutatásunk eredményeinek leírásánál nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy a területen, mely a podeszttől északra helyezkedik el, két fajta és feltétlenül nem egykorú falmaradványt találtunk. Az általunk feltárt rossz minőségű felmenő falazat, melynek majdnem ép északi, leromlott keleti és értékelhető déli részeit megtaláltuk, bizonyítottan későbbi. Téglái is mások. Északon hozzácsatlakoztatták a jó minőségű falmaradványhoz, ráfuttatva annak északkeleti irányítású támpillérjére. Ugyanennek a rossz minőségű falazatnak szorosan a podeszt mellett megtalált déli szakasza pedig a régebbi fal egy keleti irányítású támpillérétől indul. Azt hisszük, nem megalapozatlan ezekből azt a következtetést levonni, hogy az 1564 őszi tűzvész után a nyilván valamivel épebben megmaradt sekrestye-kápolnát alakították át a forrásainkban szereplő imateremmé (auditorium). 25 A 23. jegyzetben hivatkozott forrás 1571. év 100. old. 26 A 23. jegyzetben hivatkozott forrás 1573. év 44. old. 27 Zoltai Lajos: Hová temetkeztek a régi debreceniek? = Debreczeni Képes Kalendáriom XXXIII. évf. (1933) 3. 28 A 24. jegyzetben hivatkozott forrás 1622. év 363. old. - 1636. év 920. old. 29 Bunyitay Vince: A váradi püspökség története I—III. (Nagyvárad, 1883-1884) III. 220. 184 C^