Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Orosz István: A 80 éves Módy György köszöntése

lepülésen (településeken) történtek feltárása, nem az országos történet megál­lapításainak odavetítése". A példás város- és falumonográfiák mellett azon­ban sajnos ma is jelennek meg elfogadhatatlan színvonalú helytörténeti mun­kák. „A publikált eredmények mellőzése, félreértése, új források felkutatásá­nak hanyagolása" ma is megjelenik jó néhány kötetben. Módy György élet­műve a példa rá, hogy csak sokoldalú felkészültséggel, a lehetséges források maradéktalan feltárásával és „egyetemes" történetírói szemlélettel szabad a településtörténetet művelni, egyébként, miként megállapította „próbált szak­emberek nélkül" vajúdnak a hegyek és egerek születnek. Csaknem fél évszázados ismeretségünk és barátságunk alapján aligha tu­dok a vállalt feladatra „próbáltabb" szakembert elképzelni Módy Györgynél. Volt egy közös ismerősünk, aki a maga helyét a világban úgy határozta meg, hogy ő egy Debrecenben élő európai. Módy György európaiságát, nyelvi, in­tellektuális felkészültségét már első találkozásunkkor megtapasztaltam, ami­kor még kissé tétován, s óvatosan méregettük egymást a Déri Múzeumban, amely befogadta az üldözöttet. Mégis úgy vélem ő más. Utóda Debrecen vá­ros és a Református Kollégium hajdani peregrinus diákjainak, akkor is, ha a tudományt szigorú és módszeres önképzéssel szívta magába s nem külföldi „oskolákon" szerezte. Utóda a Maróthy Györgyöknek, Hatvani Istvánoknak, Zoltai Lajosoknak, Révész Imréknek, Szabó Istvánoknak, Julow Viktoroknak, akik úgy szereztek európai műveltséget, hogy mindig megmaradtak debrece­ninek. c^ 17

Next

/
Thumbnails
Contents