Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - II. Régészet - A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban

szíthették.

9 A Verestorony falaiban és támpilléreiben a feltárt 8-10 téglasorban két fajta téglát találtunk: 32x17,5x6 cm és 31x17x5 cm méretűeket. A falak állagában bekövetkezett romlást állandóan javítgatták. így a feltehetően már a XVII. század végétől a XVIII. század végéig történt javítások tégláit is megtaláltuk. Méretük 31x15x6 cm, van közöttük J B és J B D V (Debrecen Város), K ?, valamint ovális keretben H J jelzésű is. Szelvényünkben közvetlenül az északnyugaton nem bolygatott kis park illetve a feltört járdák szintje alatt az utolsó hetven év feltöltődését találtuk a vékony humuszréteg alatt, alján a szokásos városi törmelékkel. A gyep, a néhány bokor és díszfa ezért élt meg nehezen a törmelék felett. Bár szeptember 20-a után gondosan ásónyomonként haladtunk lefelé, a munka kezdetétől látnivaló volt, hogy többször és alaposan bolygatott területen dolgozunk, még a Verestorony belsejében is. A bolygatásoknak két időpontját fentebb már említettük: 1950 őszén a benzinkút telepítése és az 1810-es években a vízelvezető csatorna beépítése. Nyilvánvaló, hogy 1805-től a Nagytemplom építésekor is a Verestorony falmaradványainak visszabontása és később a tereprendezés során a felső réteget megmozgatták. Az 1-2. ásónyomból igen sok, a múlt század első felére keltezendő edénytöredék került elő. Vékony és vastagabb falú fazekak, korsók, kanták, tálak, tálfedők, lábasok oldal-, száj-, perem-, fenék, és fültöredékei. Többnyire kívül-belül vagy belül világoszöld, sötétzöld, sárgás fehér vagy tarkamázas edény töredékek ezek, kisebb részük vékonyfalú mázatlan, világos vörösbarna vonalkázással és pettyegetéssel díszített. Leltünk néhány fajansz és porcelán edénytöredéket. Találtunk töredékes pipákat és kályhacsempe darabokat is. A 3-4. ásónyomból ugyanilyen jellegű kerámia jött napvilágra. A XVIII-XIX. század fordulóján használatos edények darabjai, de már jóval kisebb mennyiségben és növekedett a mázatlan edénytöredékek száma. Több kis darab szürke tetőfedő palatöredéket is találtunk. Tudjuk, hogy a Nagytemplomot 1818-ban palafedéssel látták el. Nyilván a tetőfedőmunka vagy a későbbi javítások során kerültek törött palalemezek a korábbi Verestorony akkor még rendezetlen területére. A 3-4. ásónyomból már faragott, megmunkált kőtöredékek is kerültek elő. Ezeket később soroljuk fel és értékeljük. Az 5. és 6. ásónyomot már csak a harangtorony belsejében ástuk ki. A falak illetve a támpillérek külső síkja melletti szelvényeket biztonsági okból a 4. ásónyomnál lejjebb nem mélyítettük. A tornyon belüli 5-6. ásónyomban a XVIII. század közepére keltezhető kisszámú edény töredék mellett nagy mennyiségben találtunk zöldmázas - de kis számban sötét zöldes barna színű - tetőfedő cserép darabokat, közöttük kupás cserép töredékeket is. Ezek az András-templom Cserepestornyának tetejéről származnak. Több zöldmázas, díszített kályhacsempe töredéket is leltünk. Az 5-6. ásó nyomban ugyancsak találtunk kőtöredékeket. 9 A tégla építmény nem más, mint az 1810-es években a Nagytemplom területének és környékének vizét levezető csatorna indító része. A víz innen a Paptava felé folyt le. 1826-ra azután elkészült a város első csatornázásának harmadik nyugati irányú gerinccsatornája, a Hatvan utcai csatorna is. Lásd Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása. Déri Múzeum Évkönyve 19661967. (Szerk. Béres András, Debrecen, 1968) 270., 294. 162 ^