Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Földesúri kúriák és várkastélyok Debrecenben
cal kerített földesúri udvarház, Debreceni András - Dózsa apja - és testvére, Rophoin bán kúriája. Az új településközpontot gazdagította a Dózsa fia Jakab által 1322-ben alapított ferences kolostor, a kúriával szemben, attól délre. A Szent András templomtól délre eső, s véleményem szerint már korábban meglévő teresedés adott helyt a mezőváros piacának. Forrásaink Theatrum, Forum, majd piatea piac, később Piac utca néven emlegetik. 3 A XIV. század második felére kialakult utcahálózatra csak a száz-százötven évvel későbbi adatokból tudunk következtetni, pontos helyrajzi meghatározások nélkül. Az 1340-1350-es években bizonyosan megvolt hat utca, melyeket későbben is fő utcának tekintettek, sőt nevük alatt szerepeltek a hozzájuk csatlakozó kisebb utcák is. Ilyen volt már az 1310 körüli Burgundia utca, a délkeleti településrészen. Szerintem ez a részbirtok volt a XIII. század végi Rophoin Debrecen-je. 1547-ben a magisztrátusi jegyzőkönyvekben találkozunk ismét ezzel az utcanévvel. Igen valószínű, hogy nevét az idehozott nyugati hospesekről nyerte. Ehhez az utcához már a XIV. század közepén hozzáértették azokat a közöket, oldalutcákat, melyeket később - jellemző módon - Térjmeg utcának (tehát zsákutca volt), később mind a mai napig Domb utcának - illetve mellette Magos utcának (ma: Monti ezredes utca) neveztek. Az 1320-as években keletkezett a második, a Péterfia Jakab utca, névadója ugyanis ez idő tájt élt. A központtól északi irányban vezetett, de a XV. század elején sem terjedt északabbra mint a későbbi Kasza-köz vagy Péterfia-köz (ma Thaly Kálmán utca). Az Árpád-korban itt országút haladt, a debreceniek kertjei, szántói, legelői között az erdőségen át - a későbbi Nagyerdő - a Nyírség felé. Ez az út egyben határvonal volt a későbbiekben Szentlászlófalvának és Mesterfalvának is nevezett XIII. század végi birtokrészek között. Ez az út az északkeleti település terjeszkedésévei, újabb házastelkek kiosztásával vált utcává, a források először 1550-ben említik. Valahol ettől az utcától nyugatra valószínűsíthető Debreceni Péter - forrásaink Péterfia Jakabja nagyapjának - 1270es évekbeli udvarházát. A XIV. században már meglévő harmadik utca a Homok utca. A város földesurai, a fiágon utolsó Debreceni László és feltehetően sógora, Monaki Sándor az ilyen nevű utcában lakó gyapjúművesek, posztócsapók részére adták ki 1398-ban a céhszabályokat. 1457 után az itt lakó posztócsapóktól kapta a Csapó utca elnevezést. A XIV. század közepére kialakult a negyedik, a Várad utca. Az ebben az utcában lakos Szűcs Istvánnal abban a szabadalomlevélben találkozunk, amelyet a bíró és az esküdtek adtak ki a szűcs céh részére 1449-ben. Az Árpád-kor végén itt haladt a Nagyváradnak tartó út. Még két fontos, a korai település részek belső utcahálózatát kialakító utcáról tudunk. A kezdetben Debreceni András részbirtokát, majd a Szent László tiszteletére épült második plébánia templommal egyre önállósulóbb északkeleti rész főutcáját az 1340-es évek előtt 3 Módy i. m. 78-81. - Módy György: Földesúri kúriák és várkastély Debrecenben. In: A HajdúBihar Megyei Levéltár Évkönyve XIX. (Szerk.: Gazdag István, Debrecen, 1992) 43-48. f^ 135