Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Móricz és Debrecen (1980)
A diák a Kollégiumban sikeresen tanul, a teológus-jogász írásait szívesen fogadják a helyi hírlapok. Ám kitetszik, hogy nem igazán újságíró-alkat, legalábbis abban az értelemben nem, ahogy az idő tájt értelmezték. Móricz nem tud felületi benyomások alapján írni - jóllehet az impresszió mindig meghatározó nála - s főleg: nehezen szabott határidőre. Nincs olyan éleslátása, amely ehhez a pályához feltétlen megköveteltetik, jó adag elmélyedésre van szüksége ahhoz, hogy alkotni tudjon. Mivel azonban biztosítani nem tudja megélhetését (épp az írás miatt hanyagolja el az egzisztenciáját biztosító tanulmányait), távozni kényszerül. Olyan helyre, ahol mind a polgári, mind az írói pályára fel tud készülni, s ahol az utóbbit kedvezőbb körülmények között gyakorolhatja. A kettősség persze nem tartható sokáig. Próbálkozásai egyre erőtlenebbek (pesti jogi tanulmányai, teológuskodása), s mind inkább az irodalom veszi át a vezérszerepet életében. Az irodalom föléhelyezése az életnek - ez az a szál, mely hosszabb időre távolítja a várostól, s viszont ez az a szál, mely elvezeti a Nyugat táborába. Ám a város elhagyása nem jelenti szükségképpen a rátestált hagyományokkal való szakítást. Eleinte vissza szándékszik települni, később „csak" visszajár (Adynál, Krúdynál hasonlót nem tapasztalunk). Foglalkoztatják Debrecen nagy korának, a felvilágosodásnak kérdőjelei, a Fazekasprobléma 3 , Csokonai 4 , s ezekhez kapcsolódva a Csokonai Körítek, mint vidéki ismeretterjesztő és irodalmi társaságnak szerepe és feladatai a jelenkorban. 5 A Kört nem tekinti kis kaliberű írnokok, műkedvelő úriemberek gyüldéjének, de komoly, programos társulatként tartja számon. Talán itt az egyik gyökere népélet iránti érdeklődésének; a Csokonai Kör több ízben ír ki pályázatot a népnyelv, népköltészet tárgyában - sikerrel -, s Oláh Gábor is módszeresen vizsgálja a debreceni ember környezetét, nyelvét, dialektusát. Idősb barátai - említsük meg közülök Gyulait, Vargha Gyulát, Kozma Andort - nép-nemzeti vonalon bár, de szintén a népi irányba lendítik, vagyis a civitásban és a Kollégiumban uralkodó esztétikai-etikai rend irányába. De már ekkor figyelmet érdemel, hogy ezen a kereten belül, a tízes évek előtt is már a nép szociális léte, helyzete foglalkoztatja elsősorban. 6 Mit lát a városban figyelemre méltónak, megőrzésre érdemesnek az író? Mindenek előtt a megmaradás, pontosabban a megmaradhatás iskoláját. A Debrecen-példa az autochton magyar polgárosodás mintája, megtestesítője. Állításának értékét az sem kisebbíti: a korai polgárosodás ismérveit 3 M. Zs.: Ludas Matyi. Uránia, 1904. június 26. ós 1905. március 1. 4 M. Zs.: Csokonai Vitéz Mihály 1773-1805. Halála századik évfordulóján. Uránia, 1905. január 1. 5 Móricz levele Gulyás Istvánnak. 1902. június 9. M. Zs. levelei I. Bp., 1963. 49-51. 6 M. Zs.: Nagy-Debrecen. Debrecen, 1909. június 27. és Debrecen monográfiája. Debrecen, 1909. augusztus 3.
