Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Ady és Debrecen (1977)

nak mérsékelt, de tekintélyes irodalmi köre, akik ha nem is lelkesedéssel, de megértéssel fogadják kísérleteit. A megértésben nagy szerepet játszik két személyes találkozása a debreceni közönséggel az 1908-as és 1909-es felolvasáson. Ennek eredménye nem annyira a szaporodó publikációkban, hanem abban mérhető le inkább, hogy a nevével fémjelzett irány beépül az esztétikai értékrendbe, az etikai normákba, a felnövekvő nemzedék gondolkodásrendszerébe. S ezen a tényen az sem változtat, hogy - már háborús viszonyok között - a debreceni egyetemi ifjúság az Ady-Rákosi vitában az utóbbi mellett foglal állást. Ady és a város viszonya tehát annyira differenciált, hogy azon kell csodálkoznunk, miként rögződhetett az az erősen egyoldalú kép, mely még ma is uralkodik irodalomtörténetünkben. Úgy véljük, egy irodalmi hagyomány automatikus átvételéről van szó mindenekelőtt: Petőfi, Csokonai sorsának kivetítődéséről. (Érdemes megjegyeznünk, hogy Arany összetettebb Debrecen-képét ez a hagyomány nem veszi figyelembe!) Másodszor: irodalomtörténet-írásunk „röghözkötöttsége": a nagyváradi évek Debrecen ellen irányuló direkt támadásait nem függetlenítették az apropótól, megállapításait nem emelték be Ady eszmerendszerébe. Ez - többek között - azért nem történhetett meg, mert nincs tisztázva: Debrecen szellemiségét az egyházzal (tehát a gyakorlattal), vagy a kálvinizmussal (tehát az elvekkel) azonosítsák-e? Harmadszor: történetileg Ady debreceni évei közel sincsenek olyan alapossággal feldolgozva, mint a váradiak, s a Debrecen-kutatás általában is kevés támpontot tud nyújtani a századvég kulturális képének megrajzolásához. - Végezetül: irodalomtörténet-írásunk a város és a költő viszonyának kérdésében nem tett egyebet: a progresszió gyökereinek kutatása közben a Nyugat harcát, melyet modern irodalmunk megteremtéséért folytatott a magyar elmaradottság ellen - egyértelműen visszavetítette Nagyváradra, illetve Várad és Debrecen viszonyéira - mint láttuk, Ady szándékával, s az egész életmű kicsengésével nem mindig egyezően. /977« 43 Az írás az Ady és Debrecen című dokumentumkötet és adattár (Debrecen, 1977) bevezetője. A hivatkozások szövege e kötetben is megtalálható.