Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Szombati Szabó István pályaképe, különös tekintettel debreceni indítására (1973)

gonok lenni, a tribün szavait legnyilvánvalóbban kimondó Ady szavait ismételgetni, más irányba fordulnak, olyan útra, mely nem illik költészetünk fö vonalába. Erre csak Ady halála után térnek, ekkor engednek hatásának, követik példáját sokban, poétái s etikai tekintetben, a háború által megváltozott politikai és erkölcsi helyzet szorításában. Babits, Tóth Árpád, Juhász Gyula stb. útja a könnyebb, sanzonszerü daloktól, az erkölcsi felelősség teljesebb vállalásához vezet. A másik csoporté ellentétes irányú. Akik rögtön, s fiatalos hévvel engedtek hatásának - poétái s etikai tekintetben - később szükség szerint lesznek könnyű dalosokká, s így szükség szerint kanyarodnak vissza az Ady előtt dívó líra sanzonosságához. Általában még Ady életében (Dutka, Oláh Gábor, Ernőd Tamás stb.). A háború alatt, s a megváltozott politikai viszonyok közt aztán ki-ki egyéniségének, új életkörülményeinek, s egzisztenciális helyzetének megfelelően engedi érvényre jutni egyik vagy másik - etikai vagy költői - hatását Adynak. A fő szólamot vivő Ady mellett így alakulnak ki mellék-, alt vagy basszus szólamok, de a kontrapunkt elveinek megfelelően, ebben a zenekarban minden alkotórész egyaránt fontos: így lesz teljes a zenekari hangzás. Ám Ady nemcsak poétái tereken, formai vagy kifejezésbeli problémák megoldásával vívta ki magának a szintézist: eszmei-tartalmi vonatkozásban is. Neve - már életében, sőt még indulása idején - nemcsak költészeti, de a szellemi és társadalmi lázadás, a forradalom jelképe lett. Monarchista politikánk túlfeszítése idején ő lett az ellenpólus, az értékek kiválasztására szolgáló és létrehívott negatív sarok, katód, mely megindítja az oldódás, a bomlás, de az érték-kiválasztás folyamatát is. Szintézise - ezért is igazán annak nevezhető - egy be gyűjtötte, összefoglalta az elődök törekvésének valamennyi ágát, s végük erősen tartva kezében - külön vélemény-világot kerített mindenről. Vagyis a századvégi szecesszió kezdeményeit folytatva a legtermészetesebb fejlődési utat járta, a legáltalánosabban mindent behálózót. Kortársai - költészetük első szakaszában - egyelőre poétái hatásának kivédésével foglalatosak. Munkássága eszmei-politikai vonatkozásai - ahogy a kor politikai életének egésze is - figyelmükön kívül esik. Számukra a háború, a forradalmak, Ady halála, s a háború után bekövetkező politikai helyzet adják meg azt az egzisztenciális megrendülést, mely képessé teszi őket egy - esetleg Adyéhoz hasonló, egyetemes szintézis létrehozására. Szombati-Szabó István a költők utóbbi típusához tartozik. Az új költészet képviselőinél jó egypár évvel, Adynál tíz évvel mondhatja fiatalabbnak magát, ráadásul vidéken, s a „maradandóság városában" kezdi életét. Apját korán elveszti, s édesanyja, majd a szegények iskolájaként ismert Alma Mater: az öreg Kollégium neveli, a szegények részére biztosított ösztöndíjakból, alapokból.