Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Jánosi Zoltán debreceni munkásságáról (1975)

szabadelvű politikus, a radikálist az óvatos reformer, a harcos tevékenyt a lelkész ortodox státusza. Hogy felüláll az minden aktualitáson. Ám az ellentétek éleződnek - jőnek a háborús idők. Igaz, a politikai harcok szünetelnek, mégis a szociális nyomorúság radikalizálja a közhangulatot. Jánosi a háborút a világtörténelem szégyenének nevezi - s kapcsolatát szorosabbra veszi azokkal, akiknek a fegyverkezés nem áll érdekükben. Most is értük, a munkásságért harcol, midőn egyetemes lefegyverkezésről, újra a népek testvériségéről beszél, hirdeti Keresztelő János mennyországát, s János evangélistát idézi: „Az én országom nem e világból való. Azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról". (Ján. 18: 36-37.) A profetikus szavak oly erővel hangzanak, hogy Tisza István maga követeli egyszer s mindenkorra szóló elhallgattatását, eltiltását a szószéktől. Ám a prédikátor is - bár még köti az egyházfegyelem - általános keresztyénségben kezd gondolkodni. Illúziói szétfoszlottak, csupán a tettekben, a lendületben - szavakban többé nem bízhat. „Lehullt az álarc" - idézi a példázatos bibliai történetet: „ Lehullt az álarc. S a valódi arc Visszataszító, mint az ördögé! Kettészakadt a legvégső kapocs Mely szivemet Dávid király szivéhez fűzte! Elvetve már a kocka! Nem fogom Bevárni csalfa támadástokat: Én támadok!" -vágja ki Absolonnal együtt. Elérkezett a kenyértörés napja. 1918 elején - Károlyi-párti programmal - Debrecen I. kerületének képviselőjévé választják. Ami rá vár, s amit várnak tőle, nem kicsinység békeidőben sem: szociális, következetesen küzdő érdekképviselet. Természettől való bizonytalansága fel is kerekedik benne. Nem érzi magát készültnek, méltónak sem a feladatra, s annál inkább, mert mint politikus tisztán méri a frontokat. Végül vállalja azonban, mert tudván: nemcsak a nép rokonszenve, az idők is választják. Vállalja, mert először nyílik lehetőség szélesebb körökben elveinek gyakorlati alkalmazására. Példát, utat kíván mutatni. Az egyház - mely az embertestből kioperálta az áttetsző lelket, s izoláltan, laboratóriumi körülmények között csak avval foglalkozott - ha egyház akar maradni - részt kell vállalnia a társadalom életében. A társadalmi munka eszköz, melynek vállalataiban sajátlagosan alakul, és újratermelődik az erkölcs. Jánosi a politika fórumain is lelkész-feladatot lát el, a vallás bajaira írja receptjeit. Felekezeti elfogultság - mondhatnók, az egyház megítélésében elfoglalt álláspont akkoriban - s különösen az ő számára csaknem mindent