Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Jánosi Zoltán debreceni munkásságáról (1975)
dasági harcban. Ha az őskeresztyénség szellemében átértékeli a protestáns saeculumokat. Ami azt mutatja, hogy Jánosi a reformátorok tanulmányozásában Kálvinig jutott el: a keresztyénséget szociális oldaláról szemléli: „A keresztyénség földi hivatása kétségtelenül az, hogy itt a földön egy egészen új világot teremtsen, az állami és társadalmi életet, sőt a gazdasági életet is - a nemzeti és a társadalmi gazdálkodást - minden erejéből rendezni segítsen, olyan új alapokon, amelyek az Istenország, a keresztyén testvériség, egyenlőség és szabadság eszméjének teljesen és tökéletesen megfelelnek. A keresztyénség a szolgaságot és az ínséget éppen úgy ki akarja űzni, kherubkarddal, e világ minden zugából, mint a hitetlenséget és a bűnt. Krisztus nem elégszik meg azzal, amivel a koldus Lázár megelégedett volna, t. i. a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal; ő a gazdag ifjúnak ezt mondja: Minden vagyonodat add el és osszad széllyel a szegényeknek! Krisztus elveinek tehát egy olyan gazdasági és társadalmi életrend felel meg, amelyben a vagyont nem magángazdagsággá halmozzák, hanem a közszükségletek kielégítésére fordítják. " - foglalja össze elveit. (A keresztyénség földi hivatása) Ezzel a céllal kezdi munkálkodását, s mi sem természetesebb, mint a csodált - 48 szellemében. Elsősorban, mint igehirdető, ki a napi aktualitásokkal kíván lépést tartani, s választ az Igéből keres reájuk. Szenior-segédtanárként már prédikációs kötetet ad közzé, ünnepelt szónok, megbecsült, keresett egyházi író. De tevékeny egyházpolitikus egyben. Fő szerepet visz a későbbi uralkodó párttá váló lelkészszakszervezetben, agitál az új egyetem érdekében, a demokratikusabb egyházkormányzatért, az ébredési mozgalmak mellett. Érdemei elismeréséül a zsíros sámsoni parochiából választják el Debrecenbe, ahol hamarosan - fiatal kora ellenére tisztelik meg kerületi tanácsbírósággal. Nagy pontossággal s ambícióval végzett egyházi funkciók mellett aktív részt vállal a város közügyeiben is. Megyebizottsági majd a város közgyűlése tagja, radikális napilapot szerkeszt, tisztán szabadelvű alapról bírálja a kormánypolitikát. Megalapítja a városfejlesztésért küzdő ún. Városi Pártot, s a törvényhatósági bizottmánynak egyik vezető személyisége lesz. Mindez csak külső azonban. Cselekedetei tartalmára jellemzőbb az, hogy tiltakozik a kormány katonai javaslatai, az udvartartás költségeit emelni kívánó tervezetek ellen, s hogy az obstrukció idején ő vezeti a Hajdú vármegyeiek ellenállását. Az ő indítványára negligálják a kormány intézkedéseit, mondják ki Fejérváryékat alkotmányellenesnek, s az obstrukció általános sikere nem kis részben neki köszönhető. Amit Debrecenbejöttekor beköszöntő beszédében ígért, hogy politikai és vallási téren egyaránt küzdeni fog a tiszta közéletért, szabad államért és egyházért, így igyekszik valóra váltani. Harcosan, reformátori lendülettel, hivatástudattal. Szabadelvű pártpolitikával. Az adott kereteken belül. Méltó, hogy egyházának - s ami véle egyet jelent csaknem - városának kebli gyermeke. Szíve véréből való egyetlent - Dávid Absolont királynak szánja.