Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Bevezető helyett (1978)
Csokonai pere - jóllehet egyre inkább közel kerülünk ahhoz a felfogáshoz, s gyűlnek az adatok arra való nézvést, hogy a Kollégium egyszülött, kedves fiát végsőkig pártfogolta - olyan keretet ad, olyan indítást a helyi, az innen induló, s ide térő szellemnek, ami elsősorban etikai tartás, példamutatás a később jövendőknek. S nemcsak a bennszülötteknek, az ideszédült, szellem-idebolondította Petőfinek, s Adynak is. Ez az ethosz a kívülállás, amely arra tanít, hogy a szellem embereinek örök függetlenséget kell őrzeniök, ellenállást képviselni mindenféle felsőbb támogatás ellen. Kontrollként erősebb földhöztapadást. Hogy a hatalmak s az iskola csak arra jók - felnövés-keretnek, de élni velük nem lehet, csak értük-ellenükre. Hogy minden hatalmasság a szellem felé csak alkalom kísértő pallókat dobni. Hogy minden ilyen simára csiszolt pallókat ezért, s egyszerre kell magunktól elrúgni, s úgy próbálni meg haladni a szakadékok partján, sőt könnyedén felettük. Lehet bátran - így kell - ha a szellem jelen. Az erkölcs várja így, magam s a társadalmam. S követeli a művészi lehetetlenség kísértésével, a művészi torzóban-maradás kockázatával is. - Művészit említünk, esztétikumot. Ami azt jelenti, hogy a teljes élet nem kerül veszélybe. Sőt - a protestantizmusnak, jó tanítványok köszönjék a Kollégiumnak ezt - így lesz igazán az ígéretes-teljes: keret a jövőnek. YIL De hol van ma a protestáns irodalmiság? Hol van a kritika? Az állandó résenlét? Hol az ellenállás, az ellenzék, az ellenpólus irodalma? (Szavakban is mindig ugyanazon előtag jelenléte!) Akik irodalmunkban és életünkben is a tisztaságot, az egészet képviselik? A tisztító szándékot? - Tegyük át Gulyás Pál katholikus-protestáns látszólagos ellentéteket boncoló igazságait az irodalomra! Szólaltassuk meg - s nem véletlen Debrecenből először és legerősebben - ahol hagyományai vannak az efféle szólásnak - jó pásztorhoz méltón „ötágú sípunk" eddig hallgató hatodikját! Azt az ágat, amelyiknek legalább úgy kellene szólania - vagy tán figyelmeztetésképp hangosabban, mint a többinek! Riadóval, hiszen hazai berkeken belül a vidék adhatja meg a jó hangolás lehetőségét a fővárosnak egyedül! - Tegyük át - s annál is inkább - ahogy Gulyás Pál idejében Molnár Pál érezte javasolni: partiumként csatlakozzunk a ma legerősebben szóló protest-songhoz, Erdélyhez? „Mi a protestáns katholikum? - A monopólium megszüntetése!" 5 Ezért harcolt vehemensen Oláh Gábor, ezért még a főváros megszületése pillanatában Csokonai, s változott körülmények között - egy társadalmi 5 Lásd uo. 3. p.
