Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Tornyot választok (Páskándi Géza Apáczai-drámájáról) (1972)

mint aki nem szavatolja, gyorsan el.)" - Aztán beszédül professzor Apáczai. Körülnéz most ő is - de reménykedőn: hátha van itt valaki a megértésből, tiszta jószándékból. Aztán: nincsen senki - egyedül maradt. S hogy egysedül a szellemnek munkása -ez a groteszk helyzet. De realitás is egyúttal. S nemcsak az akkori. A puritánok irataiból tudjuk, hogyan maradtak üresek a templomok, hogyan élt a szellem, s amit segíteni kíván külön világokban. Intermundiumokban az, földhözragadva a másik. Ezért van szükség a puritán, s állandó erőfeszítésre - közelebb hozni a kettőt egymáshoz. Ezért akarják a tisztítók s ezért Apáczai társadalmi hatóerővé tenni a szellemet. Hitetlen korban a hitet, vallást - vallomások hiányában. Életté tenni ezt a viszonyt, s azt, ami révén, amiben megvalósul: a pedagógiát, s az azt segítő munkát, az építést. Eszközökre van szükség: korabeli tudományok segélyével a szellem széleskörű befogadására. S arra is, hogy magába öleljen a szellem másokat s ezáltal termékenyüljön. Mert társadalmasítás nélkül nem maradhat a szellem, nem él. S a reformáció, a reformálás folyamata elakadt. S még a fonák, paradox helyzet is segít: eszme-nyomó, diktatúrás korokban a szellem területe marad az egyetlen reménység. Hogy szavát az ember emelhesse. Hogy társadalmasítva, müveit emberfőket nevelve jövendőt szolgálhasson. - Tárkeresés ez, a kiválóké, a magányos szellemé. S ha a puritánok, a vita előtt s után Apáczai magukra maradnak, hogy elmagányosul ebben a küzdelemben újra a jószándék - groteszk. De nem csak a kiválóbbak léte látszik fontosnak. S ezt épp a másért élő Apáczai tudhatta a legjobban. De nemcsak ezért reális a groteszk. - A nyers bemutatás mindig keményebben kiált bármely célzatosnál. De ha efféle szó mondására nincsen lehetőség, választanunk más megoldást kell. Olyat, amely adott keretek között legközelebb kerül ahhoz. - Ami nem von semmit el az alapvető igazságból - más formában nyilvánítja. S affélében, amit a közönség, a tömegek is adekvát mód fogadhatnak, ami számukra is ismerhető, lehetséges realitás. Ezért, hogy mind több kultúrérték közvetítésével kell a gondolatot transzponálni, ezért, hogy egyre áttételesebben, egyre több jelzéssel, szimbólummal beszélünk. Hisz nemcsak kultúrszintet kívánunk emelni, de segélyével lehetővé válik mindig az igazság kimondása. - A szellem olyan helyekre húzódik, ahol építeni tud, s ezt megteszi a személyiség feláldozásával is. Az egyén sallangjai, tanultsága megszedésével. Jól láttatja ezt velünk a kolozsvári iskolába bukottan, de emelt fővel távozó Apáczai, s amit Páskándi mutat be. - Hogy ez deheroizálás? Lehet, de visszább nézzünk. Históriánkat mi szüljük, hogy benne magunkra jobban ismerhessünk. S ha ilyenek, groteszkek vagyunk - hát reálisan a voltak. Apáczai mai - bizonytalan ember. De mégis építővé lett, Erdély jövendőjének, az erdélyi életnek keretet adója, megtervezője. S így már hős is. Miért Erdélyről, s onnan halljuk ezt a hangot csendülni? - Alighanem azért, mert most éli társadalmunk a szellem és a tömegeknek nagyobbmérvű